Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

Nekrológok

temvir lett. 1841. júniusban az ügyvédi vizsgát latin nyelven kitűnő osztályzással tette le; báró Vay Miklós táblai biró borsodi főispáni helytartó küldöttsége előtt, ki által még azon év novemberében Borsodvármegye tiszteletbeli alügyészévé neveztetett ki; a bűnfenyitő téren való foglalkozással nem rokonszenvezvén, ügyészi hivatalában 1843-ban lemondott, magán ügyvédkedést folytatott; 1845-ben Borsodmegye táblabirájává neveztetvén ki báró Vay Miklós által, mint a megyénél mindig beválasztott táblabíró, ezen rendszernek 1849-ben történt teljes megszűntéig a törvényszék polgári s lenyitó ügyei Ítélésében részt vett. 1846-ban a megye árvaszékéhez ülnökké neveztetett-ki. 1848-ban megyei aljegyzővé helyettesitett azon időre, mig a tisztviselők egy része táborban vők. 1848/9-ben mint miskólczi nemzetőr és borsodmegyei veres-szalagos, fegyverrel is szolgálta hazáját. Az absolutizmus alatt ügyvédkedett; 1855-ben az osztrák törvényekből vizsgát tenni kényszeríttetett. Az 1860/ 1-iki rövid ideig tartott alkotmányos világban, mint régi táblabíró, Borsodmegye fenyítő törvényszékéhez ülnökké visszahelyeztetett, de az absolutizmusnak csakhamar visszatérte folytán csakis egy ülésben vehetett részt. 1863-ban a Magyar Földhitelintézet borsodvidéki bizottságának jegyzőjévé és ügyészévé neveztetett ki, a mely hivatalt 1869- november közepéig viselt, akkor ugyanis egyhangúlag Borsod megye törvényszéki ülnökévé választatott-meg. E pályán 1871. évvégéig működött. 1871. deczember végén megyei árvaszéki ülnökké választatott meg, egyszersmind helyettes elnökké, az utóbbi hivatalt 1876-ban, a rendes elnök elhunyta után félévig tényleg viselé, a mellett ülnöki teendőket is végezett, az állandó elnökségre azonban pályázni se kivánt. Az évről évre szaporodó munka alatt, mint már 62 éves ember lélekben, testben gyengülvén, egészsége is megromolván, 1881. február utolsó napján hivatalától véglegesen megvált, de a megye felügyelete alatt álló miskólczi nyilvános közkórház bizottsága tagságából csakis az 1883. év végén lépett ki. És így ügyvédi, tisztviselői, közszolgálati állásban azon ideig 42 évet töltött el. Azonban nyugalmát sem tölte tétlenül; tagja a miskólczi takarékpénztár választmányának, 18Ó2. év óta a borsod-miskólezi példány óvoda számvizsgáló bizottságának elnöke, tagja az iparos oktatást és nőipart terjesztő egylet választmányának. Presbiter a miskólczi ev. református egyháznál, melyhez tanácsossá még 1845-ben választatott meg, az ev. református főgymnasiumnak iskolai tanácsosa, az elemi iskolaszék tagja, a Palóczy utczai elemi leányiskola 3-dik és 4-dik osztályainak világi felügyelője, valamint az alsó-pósta utczai elemi leányiskolának is, az alsó-borsodi ev. református néptanító egyletnek tiszteletbeli tagja. Borsodvármegyének bizottsági tagja, a miskólczi takarékpénztárnak, a város képviselő testületéhez beválasztott megbízottja volt. Mindezen tereken kivül foglalkozott irodalmi dolgokkal is, már 1837-ben a miskólczi ev. református főgymnasiumban létesülő önképző társulatnál a 3-dik ju-