Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)
1889. év
Miskólcz színészetére ismét szomorú korszak állott-be. Rontott ezen a T trónörökös halála miatt támadt néhány napi szünet; rontott a kellő erők hiánya és mint mondják Hatvani Károly igazgató rendetlensége, kártyázása, ki színésztársait nem fizette rendesen, mely körülmény miatt a jobb erők lassanként elpárologtak. - Budapestről Szirmai Imre nép szinházi tag vendégszerepelt itten, a Vasgyárosban, Bánk-bánban, Betyár kendőjében. Az ő távoztával, Újházy Ede jövetelével ámítgatta Hatvani Károly, a miskólczi közönséget. - Újházy azonban nem jött. Februar 27. A szinházi választmány, a színházat bézáratá, - akik Újházynak a Hatvani Károly által igért előadására jegyeket váltottak, azokat csak is emlékűi használhatják-fel. E társulattal játszottak budapesti színészek is. Martius {...} Martins 12-én Horváth Lajos miskólczi országos képviselő, a szerencsétlen véderő törvény tárgyában a képviselő házban nagyhatású jeles beszédet tartott, mely ujabb tanúsága hazafiúi kifogástalan jellemének. Martius 15-n hazánk történelmi életének e nevezetes napján, hóra virradtunk, mely még az nap elment. Míg az országnak jelentéktelenebb városaiban is nagy dísszel ünnepeltetett ezen nap, addig Miskólczon nem történt egyéb, mint a' református főgymnasium fáklyás menete, Szemere Bertalan sírjához, és a daláregyletnek disz estélye a Dresdner nagy szálloda termében. Szemere sírjánál Tóth Béla senior és Putnoky István íőgymnasiumi VIII-dik osztályú tanuló jeles beszédeket tartottak. Az ünnepélyt Veskoy Zs. Jenő tanár rendezte. Martius 17. éjjel, a Tetemvárban pinczék égtek. Martius 19-n. Mindez ideig büszkék lehettünk arra, hogy a magyar országgyűlésen, olly botrányok nem történtek, minők miveltebb országokban is felmerülnek. - íme! Már ezen büszkeségünk is eloszlott. Ivánka Imre Szabadka város képviselője, a mai ülés végén, egy a karzatról lejövő fiatal emberrel összeszólalkozott, Rohonczy Gedeon Torontal megyei Török becsei képviselő a fiatal embert megrázta, ez Rohonczyt arczúl ütötte, mire utóbbi, a fiatalra, rásütötte revolverét, s több kormány párti képviselő, ki bottal, ki ököllel folytatta az argumentatiót, míg végre a fiatal embert, ki felindulásában, szinte magán kívül volt, a húznagyi hivatalba vitték. Szájából habzott a' vér, czombját a golyó horzsolta. Az eset, a hely színén, az országház környékén, az egész fő városban kimondhatatlan izgalmat keltett. Természetesen az egész országban is. Mindezt a szerencsétlen véderő törvénynek lehet köszönni, különösen a 25 §-nak. Az áldozat neve Schamorzil Kálmán főreál iskolai tanuló, Schamorzil János budapesti lakos főmérnök fia, a 13-dik huszárezredhez besorozott önkéntes, kinek szolgálata, még csak jövő évben kezdődött volna. [...] Martius 30-n délbe kaptuk Béla fiam táviratát, mely szerint 29-n éjjel, negyedik gyermeke, fiú, szerencsésen megszületett. Nevekedjék fel, és boldogan, sokáig éljen Isten dicsőségére, szülői örömére, és a társadalom javára!!!