Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1868. év

Vannak, kik állítják, hogy Magyar Ország, minden jogait elveszítette volna, de vannak kik, ezek ellenébe hangoztatják, hogy sokat, vagy legalább olly alapokat nyert, mellyekre észszerűen építve, - szellemi, és anyagi jólléttét kifejlesztheti, egykoron el is érheti. Pro et contra, több czikkek, 's röpiratok jelentek-meg. Mellyik félnek van igaza, azt, valódikig, csak a' jövő fogja megmutatni. Igaz, hogy a' körülmények' kényszere' folytán, - roppant terheket válalt-el az ország; de, nyert, nagyszerű szellemi vívmányokat is. Fájdalom, hogy, az értelmiség' eggy része, elfogultságában, ezek' becsét belátni nem akarja, a' tudatlan tömeg pedig felfogni nem is bírja; Fájdalom, hogy a' nép, ábrándozok, rosz akaratuak, érdekeltt felek által félre vezettetik. 1848-ban a' bocskoros nemesség, elégedetlen volt, hogy míg, a' nép, az alkotmány, sánczaiba bevétetett, ő positiv kiváltságot, példának okáért szabad bormérést nem kapott. Lehet, e tehát csudálni, hogy most, a' fennmaradt, és szaporodott anyagi terheket kárhoztatja? A' szellemi nyereményeket, mint, a' magyar felelős ministeriumot, megyei, községi, autonómiát, szabad választási jogot, népképviseletet, személy, vagyon biztosságot, Erdély' eggyesítését, a' Horváth országgali kibékülést, sajtó szabadságot, népnevelési törvényt, dézma váltságot, az 1848. előtti úrbéri megváltások' kárpótlását, vasúti törvényeket, izraeliták' egyenjogositását, a' magyar pénzek' veretesét, a' királyi udvarnak Budán mulatásából az ország' fővárosára háruló szellemi 's anyagi előnyöket, a' véderő, honvédség, népfelkelésről, nemzeti egvenjogositásról, a' vallás' felekezetek' viszonosságáról, a' polgári törvénykezési rendtartásról és a többi szólló nagy horderejű törvények' becsét felfogni nem képes. Valóban, ha rátekintünk, az 1848. előtti időkre, ennyi üdvös törvények, nem hozattak, fél század alatt sem. Nincs tehát hátra egyéb, mint, nem koczkáztatni, a' meg-lévő alapokat, és, a' három századok' viszontagságaiból <örökűlt> származott nagy terheket a' szellemi és anyagi jóllét' buzgó fejlesztése által meg győzni, mint józan, és practicus gazda, letörli az ősi adósságokat, és még <positiv> activ vagyont is hagy örököseire. Midőn a' nagy hangú hazafiak, átkot szórnak a' kiegyezés' művére, bizonyára, sokkal inkább méltóvá teszik magokat, az utódoktóli elítéltetésre, azért, hogy a' társadalmi rendet felzavarják, a' comministicus eszméket terjesztik, a' népet a' felsőség, és intelligentia ellenébe feluszítják, a' napszámot, 's munkadijakat felcsigázzák, eggy szóval, az anarchia' magvait hintegetik; sőt még, a' néplázadás' esetleges elő áthatását is kilátásba helyezik. Mit mondjak még, azokról, kik sajtó útján nemcsak a' népet ámítják beválthatatlan Ígéretekkel; hanem megtámadva a' legnemesebb jellemeket, legnagyobb elméket ma holnap, a' becsület érzést, politicai szemérmet megölik, megfosztván nimbusoktól a' legérdemesebbeket, megfosztják a' fiatalságot is attól, hogy élő példányképek után erkölcsi, értelmi 's politicai képzettséget tanulmányozhassanak, - méltán el lehet ezekre mondani, az idvezitővel „bocsáss meg nékiek. nem tudják mit cselekszenek". Megyei gyűléseinkről megemlítem következőket. A' Februar 3-i gyűlésben szőnyegre jött, a' belügyministernek, a' dohány egyedárűságra vonatkozó rendelete, mellyben