Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1886. év

20-án délután voltam Varannón, menyemmel, Irmával, es Luizzal, - hol a kis városi kíváncsiságnak feltűnő jeleit tapasztaltuk. - De kirándulásaimnak legérdekesebbje volt 25-n az eperjesi út, hová reggeli 5 órakor indultam fiammal Bélával, és már 9 órára beértünk. - Gyönyörű volt az idő ragyogó napfénnyel, és a közelebbi esső folytán, por nélkül. - Szakunk a Rusz özvegye fogadójába, a Fő utcán, mely bár nem változott, igen szépnek tetszett előttem, nem úgy mint 1881-ben, - az akkori borúit, csepergős időben. Mi teszi e különbséget az időjárás é, vagy a kedély, vagy a kettő együtt? Megnéztem, a Szent Miklós egyházat belől is, épen vasárnap lévén. Valóban szép góth épület, ki gondolta volna ekkor, hogy néhány nap múlva égi tűz boríttsa lángba, magas tornyával együtt? - Az orosz egyház ki van újjítva, de püspöki székes egyháznak nagyon szerény, - az ágostai evangelicus egyházban ott lettemkor nem volt isteni tisztelet, de igen setéinek, és penéss szagéinak találtam, - a Collegiumban, - több arcképek között láttam, a vértanú Dessewffy Arisztid, - Csupka András, - Vandrák András, Kraizell András (:egykori tanárom:) olajba festett arczképeit. Közel a Collegiumhoz áll, a Szűz Maria szobra, azon helyen, mellyen Caraffa, az eperjesi hazafiakat kivégeztette. A kassai püspök Schuster Constantin által építetek leánynevelde és óvoda nagyszerű, gyönyörű kerttel, - az e felett lévő séta téren, fiammal hosszabb sétát tettem, - édesen, ele fájdalommal is emlékezve, az 1833/4-i. oskolai évre, mellyet e városban, töltöttem. Ötvenkét év, és igy több mint félszázad folyt az óta-el, alig van már valaki kortársaim, s az idősebb ismerőseim közül. Az 1881-diki év September 22. itt időzésemröl tett jegyzeteimet pótolnom kell még azzal; hogy az ágostaiak Collegiumában tanár volt Benczúr József, ki később e hivatalától megválva itt, könyvkereskedést nyitott, majd, vállalatokba fogva, mellyek reá nézve szerencsésen ütöttek, mint jó hazafi, buzgó protestáns köz tiszteletet vívott-ki magának. Tanuló társaim közül kitűnőek lettek még Báró Kralovanszky György, - ki a nemzetiség érdekében nagyszerű alapítvánnyal örökítette nevét. Schulek Gusztáv, ügyvéd, s jogtanár Szontagh Albert, igen szép képzettségű férfiú. Béla fiam, a burkolóval, ez úttal nem végezhetvén, még délután 2 óra előtt megindultunk és esti 6 óra tájban szerencsésen Csáklyón voltunk. - Hanusíalván menet jövet voltunk, a posta mesternél Schütznél, a sókuti római catholicus plébánus testvérénél. Julius 29. Nőmmel együtt, a csáklyói temetőt néztűk-meg, itt nyugszanak Roxer János tiszttartó, valamint édes atyja, és első neje is. Van itt egy igen érdekes sírkő, az 1831-iki cholerakor történt kegyetlen parasztlázadás idejéből, illy felirattal, „Bisztray Széchy Imre, Zemplény Vármegye Táblabírája. Élete 39- évében Kiss Asszony Hava ó-n, 1831-dik esztendőben dühösködő helybeli parasztlázadás sok kép kínzott vértanúja, irtóztató áldozatja és a többi. [...] Julius 31-e boldogult Miklós testvérem születésének 66-dik évfordulója. Ezen nap még múlt 1885. évben is örömnapja volt családunknak, és édes alkalom, még számos boldog év kívánására. Fájdalom!!! ma, már szomorúság napja, s azon óhajtásé, hogy Isten, e földi élet után, jutalmazza-meg irányunkba tanúsított példás jóságát.