Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1886. év

Ugyancsak a Borsod Megyei Lapok mai számában olvasható „Katonatisztek műkedvelő előadásai' czimű érdekes közlemény. [...] Februar 14-n Hólt-meg, évek óta tartó gyengélkedés után - Kun János, 66. éves korában. Benne, csaknem 60. év ótai igen jó barátomat veszítém-el. - Tanulmányait a miskólczi református gymnasiumban, Pesten, majd ismét Miskólczon, végre Eperjesen végezte. Már gyermek korában jeleit adta önérzetes, és szabad gondolkozásának, melly mellett azonban a tudományokat kedvellette. Tanulmányait ügyvédi vizsga tételével fejezte-be; azonban ügyvédséget soha sem folytatott, a megyénél csak hamar táblabíróvá neveztetett-ki, a táblabírói rendszer szabályoztatván, ő a polgári,- mind pedig a fenyítő töivényszékek ülnökévé mindig béválasztatott. A megyei ügyeknél nagy szerepet vitt. azonban nem szónoklatokkal, de tényleges működéssel. Fényes tulajdonainál fogva vezérévé lőn Ő a borsodi fiatalságnak, a nélkül, hogy e kitüntetésért maga, magáért egy lépést is tett volna, nála volt az ifjúság gyűlhelye, ezeknek jobbjai összpontosultak nála. Sok jó eszme ezen körből folyt-ki, - melly kör átalában Major útczai tudós társaságnak neveztetett, tán azért is mivel Kun Jánosnál lakott a híres philosopheus, és académiai tag, Szontagh Gusztáv nyugalmazott kapitány, a ki, K. J-al és körével nagyon rokonszenvezett, Szemere Bertalan is szerette ezen társaságot, mind, a megyei, mind a városi mozgalmaknál, Kun János, és barátai, ezek között különösen, Vadnay Miksa 1848/9-i országgyűlési képviselő nagy befolyással bírtak. Bekövetkezvén a szabadság harcz korszaka, Kun János ekkor a Major útczán is kitűnteté magát, részt vett, mint borsodi önkéntes, a Pákozdi, schvecháti ütközetekben, majd mint, a borsodi veres szalagosok századosa, 1849. Januar 4-n. a kassai, - utóbb a bodrog keresztúri ütközetekben. Az absolutismus bekövetkeztével, mint a' veres szalagosok volt főtisztje, a császári, királyi katonaság által zaklattatott, de a bajból még is megmenekült. - Miután a miskólczi korcsmák bérletén, az 1848/9-i események folytán sokat veszített, Helyő Szalontán kezdett gazdálkodni, mig 1860-ban Borsod megye fő jegyzői hivatalára emeltetett, majd 1869ben Miskólcz város déli kerületének függetlenségi pártja, országgyűlési képviselővé választotta, Vadnay Lajos ellenében. Az országgyűlésén nem szónoklott, de a bizottságokban tanácsaival részt vett, az 1872-i országgyűlési képviselő választás alkalmával kissebbségben maradt. Ezután többé, a közélet terén nem szerepelt, elvonult gazdaságába, el vonult a világtól is, melynek mostani szédelgő szellemét ki nem álhatta. 1882-ben. házasságra lépett, egy hozzá méltó jeles nővel Lengyel Luizzal, kinek hűsége, szeretete, s gondozása nyújtá életét ez ideig is. Véle, valóban nem mindennapi férfiú lépett sírba. Külsőleg jól termettnek látszó szép barna férfiú volt, gyenge hangái, utóbbi éveiben teljesen megőszült, társalgása, meghitt körben felettébb vonszó, és érdekes, alig volt a tudománynak olly neme mellyhez ne értett volna, latin, német, franczia nyelvekben jártas, zene kedvellő, zongorán jól játszott. Jó vívó is volt, mind a mellett, midőn a negyvenes években egy párbajba úgy szólván belékergettetett, sebet kapott a véle küzdött ex professo vívó mestertől. A pénzbeli áldozat készségét a megyei választásoknál, és az