Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1883. év

kifejezéséül, e szerény koszorút, azon óhajtásunk kíséretében engedje a Mindenható, hogy Nagyságod még soká megelégedve nyugodhasson babérain, férjével eggyütt Éljen sokáig. A választmány igazgatójának lelkesen elmondott szép kis üdvözlő beszéde után, Jókainé kedves csengő hangon, azonban nem egészen mentten az őszinte meghatottságtól, következőleg válaszolt. „Szívem vezetett ide kedves szülővárosomba. Innen kísért hosszú művészi pályámra az első -Isten vezéreljen-. Itt fogadjon az utolsó »Isten hozott« közbe egy félszázad esik, tele drága emlékekkel. De mindezeknél kedvesebbek nekem most is a boldog gyermekkornak édes emlékei, amik szülő városomhoz vannak kötve. A szerető anya áldása innen kisért végig egész életemen, s jó apám sírja, otthonná szenteli rám nézve a várost. Úgy jöttem ide, mintha hazajönnék. Boldognak éreztem magamat midőn, a színművészet ezen templomát fel avatásakor első üdvözölhettem, e helyen a hazai múzsát, boldognak érzem most, midőn e helyütt búcsút veszek tőle. Köszönöm mindenkinek, a ki bennem a hazai művészetet olly lelkesen fogadja, e reám halmozott kegyességet. Isten áldása legyen e városon örökké a tiszta művészet szelleme uralkodjék e házban." A közönség körébe is kijutott lelkes éljenzés lecsillapúlta után kezdetét vette, az ünnepély második része, mely az előadás kezdetét türelmetlenül váró közönség előtt játszódolt-le. A társulat összes tagjai félkörben állottak a színtéren várva az ünnepeltt megjelenésére, a ki midőn Mészárosné, és Bátori Ilona által vezetve, Volumnia jelmezében megjelent egy szívet vidámító, lelket emelő látomány tárult a színházat zsúfolásig megtöltött halhatóság elé. A várakozás teljes ünnepélyes csendét a közönség lelkesedése, üdvriadala váltotta-fel. A szuffiták közzül hullott a babérlevél, s virág esső, a művésznő szemében pedig, hala és szeretet jelképében csillogott a könny. Majd, a zsinórpadlásról 4. gazdagon szalagozott koszorú bocsájtatott le, mint a miskólczi hölgyek, Xantus úrnő, ifj. Váncza Mihály és a Borsod Megyei Lapok szerkesztőségének megemlékezései. A lelkes éljenvihar szünte után Gerőfi Andor színigazgató üdvözölte az ünnepeltet, és egy ezüst serleget nyújtott át néki, hálájának, és örök tiszteleteinek emlékéül. Ezután Mészáros Lajos adta át a színtársulat babér koszorúját egyszerűen, de az érzelem igazságától áthatott, s nemes szenvedéllyel előadott szavakat intézve hozzá. Ezen előzmények után kezdetét vette, Coriolanus előadása, melly ünnepies hangulatban, igaz érdeklődésben tartá a nagy közönséget. Jókainé, valahányszor a színpadon megjelent mindannyiszor lelkes ovatiok nyilatkozataival vétetett körűk Az előadásban, a társulat összes személyzete résztvett, és mindnyájan buzgó hévvel igyekeztek a jelen lévő nagy szellemhez méltó működést bemutatni. A társulat személyzetéből azonban különösen Szeles Coriolanusát kell kiemelnünk.