Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1882. év

A német, franczia nyelveket folyólag beszélte. Igen nagy levelezési szenvedéllyel bírt. Miskólczról Budapestre csak is... költözött. Miskólczon laktában sok kellemes órát tölténk társaságában. - Igen jeles férjet eggy szinte tehetséges, mivelt, de testileg szenvedő fiat (János:) és egy szinte szellemdús mivelt leányt (:Róza:) hagyott, a legmélyebb bánatban hátra. Némi szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyermekek már felnőttek. - Egy felnőt leánya Anna, és egy kis fia Béla, még Miskólczon húnytak-el. Áldás a sokat szenvedett jeles nő poraira!!! Februar 27-n. Miskólcz városánál, mai napon három állomások tőltettek-be tudniillik rendőri kapitánnyá Sassy Árpád, adókönyvelővé Roller István, rendőrbiztossá Kecskeméti Sámuel választattak-el. (...] Ugyancsak jelen hóban érkezeü-meg Budapestre Munkácsy Mihálynak világhírű képe, melly Kristust ábrázolja Pilatus előtt. Munkácsy és neje, hazánk fő városában olly ovatióval fogadtatott, melly bármelyik mivelt nemzetnek díszére válnék. Munkácsy dicsőségének sugaraiból, Miskólczra is lövel némi fény, mennyiben Munkácsy édes atyja az 1852-ben elhalt Lieb Mihály, mint só hivatali - később gyűjtő pénztári pénztárnok Miskólczon lakván, Munkácsy Miskólczon tőlté gyermek éveit. Munkácsy édes atyjával Lieb Mihállyal én is jó ismerettségben állottam, mint ügyvéd öszveköttetésben lévén véle, ebédre is meghívott magához, fiu gyermekek is lévén az asztalnál, az egyik bizonyosan az volt, ki később, mint képíró olly nevezetességre jutott. - Megjegyzendő még, hogy a művész, Lieb családi nevét, születési helyéről változtatta-meg Munkácsira. Ugyancsak jelen hóban hozták a lapok, Dobránszky Adolf nyugalmazott udvari tanácsosnak Lembergben orosz izgatások miatti elfogatását. Életrajzi adatai közt Miskólczon tanulása is felemlítetvén, erre vonatkozólag e helyütt feljegyzem, hogy ő, ha nem csalatkozom, az 1830/31-diki iskolai évben itt MiskcJczon a római catholicus gymnasiumban tanúit. Szomszédságunkban Tallián Gergely ügyvéd urnái lakván, a csínos külsejű, mintegy 13-14 éves szellemdús fiúval mind én, mind Miklós testvérem barátságba léptünk, édes atyánk kívánatához képest egymással leginkább latin nyelven társalogtunk. - Vásárnap és ünnepnapokon csinos fekete magyar öltözetet viselt kucsmával. Magyarok iránti ellenszenvének még csak legkissebb szikráját sem észleltük benne; különben azon időben magunk forma korú gyermekeknek politicáról fogalmunk sem v c>lt. Miskolcról távoztakor galambjait, melyekben nagy örömét találta, nékünk ajándékozta. Ezután egymásról semmi tudomásunk nem volt, míg végtére 1838-ban Lőcsén találkoztunk, a megyei tisztválasztás alkalmával. Mi akkor kézsmárki jogászok voltunk. - Dobránszky Adolf pedig bányász volt, azonban hidegséggel viseltetett irántunk, minek okát nem tudtuk megmagyarázni. A hatvanas években, bizonyos védenczem ügyében, magas hivatalához illőleg keresvén meg őt levelemmel, kérésemet teljesíté, és a gyemiekkori barátságos hangulaton válaszolt Budapestről. Martius [...]Martius /5-/Borsod írja, hogy a Dériné nagy hírű színművésznő sir emléke már meg van véve, - miután erre eddig elé 360 Ft folyt-be, intézkedni kell hogy 100 vagy 150 Ft-al emeltessék az alap.