Szűcs Sámuel naplói 2. 1865-1889 (Miskolc, 2003)

1881. év

Nagyon kellemes érzés volt viszontlátnom Eperjes városát, mellyben ez előtt 48 évvel, így csaknem félszázaddal laktam, mellynek jeles Collégiumára, annak tanáraira, nevendékeire, átalában az ottani szellemi életre olly édesen emlékszem, akkor igtattatott-be a most is élő, s működő jeles tanár Vandrák András. Vélem tanultak Vahot Sándor, Vahot Imre, Benczúr János, nálam fellyebb Sárosy Gyula, Székács József pedig nevelő volt, Pulszky Ferencz, iskolákat végzett ifjú. E két utóbbiak jó barátságban állottak Royko Lajos kerületi táblai jegyző,- s laktársunkkal, nékem és Miklós öcsémnek ezen jeles ifjakkali társalkodás, sok gyönyörűséget okozott. A mi Eperjes külsejét illeti, az 1833/4. illetve közelebb ott lettem 1845. év óta alig változott, nem is változhatott, mert már ott laktomban is szépen ki volt építve. A görög catholicus egyház és püspöki lak, most rendben vannak, ott laktomban az akkori igen öreg püspök közömbössége miatt elhagyott állapotban voltak. Feltűntek a piaczon, két pénzintézet, a királyi törvényszék, melly utóbbi a hajdani kerületi tábla épületében van, a nem rég épült színház melyen a „Csikós" czímű népszínmű színlapja volt kiragasztva, ez, a Gerőfi Andor társasága által volt előadandó. Az én ott laktomban Just, és Hörnstein társulataik működtek Eperjesen kitűnően bár, de németül. Eperjesen körülbelül, egy óráig időzvén, Sebesen Moesz Frigyeséket meglátogattuk, ki maga ekkor Lőcsén volt, nejét, s eggyik leányát Hermint találtuk otthon. Kevés ideig mulatván itt, - Hanusfalvára érve ott étettünk, a fogadóban találám a borsodmiskólczi kiházasító társulat elnökének és embereinek arczkép csoportozatát, a fogadós felemlíté e társulatnál történt érzékeny veszteségét, és Eördögh István ügyességét, ki mint monda, a zsidókat megtudá csalni. Útközben a sárosi, és Kapuvár romjai, a gyönyörű vidék, dús rétek jó fajta marhák tűntek-fel. Az esső még Eperjesről kiindulásunkkor permetezni kezelvén, mindig nagyobb nagyobb mérvet öltött; azonban esernyőink köpenyeink megvédtek az átázástól, míg végre délutáni 4. órakor Csáklyón, kedves jó fiúnk viszontlátásában a legédesb szüléi örömöket élveztük. Csáklyón - September 22-étől October l-ig időztem. A közbejött hideg zavarólag hatott reánk. Időmet kedves fiammal, s vendégeivel társalkodásban, többszöri nagyobb sétával, olvasgatással tőkém. September 27-11. délután voltam kedves nőmmel eggyütt Varannón. némely bevásárlások végett. Varannó igen egyszerű város, meglehetős széles Fő utszával, mellyen csak földszinti házak vannak, van itt egy derék egyház, toronnyal, és hozzáragasztott emeletes épülettel, melly zárda lehetett, itt van most a varannói királyi járásbíróság. Távirati rudak s huzalok is vannak (elállítva, a távirati működés rövid időn meg fog már kezdetni. - Csemernye utunkba esett. Csáklyón, Béla fiamnál találtuk oda érkeztünkkor Desséwfy Dénes, Horváth Ödön, Benczúr Aba urakat, kik catesteri működésben voltak itt, September 30-án mentek-el. Mindhárman igen jeles mivelt egyének, a vélök társalgás élvezet vők. Desséwfy Dénes testvére, a velünk Kassától a vaspályán utazott Desséwffy Zsigmondnak szinte catesteri biztosnak. 1848/9-diki szabadság harczban mind ketten szerepeltek. Bélát meglátogatták, Hrabovszky Géza, Oláh Dezső ispánok, megfordult nála Hrehus Gyula tiszttartó, Kossuth Elek szolgabírói segéd is. Kedves nőm kin