Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1840. év

golyók ugráltak, rakéták repűltek-fel, igen magasra, ezekből csillagok holtak alá, melylyek leestökig is, most fejér, majd veres, majd rózsaszínt öltöttek magokra, a' játékot berekeszté eggy ostrom, tudniillik hirtelen eggy vár tűnt elő, tűzből, ez nagy ropogások, 's dördülő lövések közt égett-el. Az erdőből, a' városig, világosított úton mentünk. 7- ikben Báró Wesselényi Miklós tegnap Pestre érkezvén Grafenbergből, ma estvéli 10. órakor, a' királyi tábla' hites jegyzőitől zenével idvezelteték, fáklyák' fénye mellett, a' tisztelkedés így ment végbe, Privorszky' kávéházánál mintegy 120-an magyar ruhában öszvegyűltünk, innen, égő szövétnekeinkel mentünk az angol királyné fogadóhoz, hol volt szálva Wesselényi. Itt, a' pattantyúsoknak e' végre fogadott hangászkara várt bennünket, megzendült a' Rákóczi indulója, melly az éljenek' szörnyű kitörését varásolá elő, midőn, pedig, e' honért, 's igazságért szenvedett férfiú közinkbe lejött, nincs toll, melly festhetné a' lelkesedést, 's szűnni nem akaró örömriadást. Végre csend lőn, Vachot Imre literátor köszönté-meg, a' nagy férfiút, mellyre ő dörgő hangján válaszolt, előadá, hogy a' hazafinak jövőre kell tekinteni, ő már csak mintegy növényi életet él, ő már csak, mintegy jelenés, testét a' szenvedések megroncsolták. Inte, hogy óvjuk magunkat a' magyarnak nagy hibájától, a' hivatal dühtől, soha, az, hazánkhoz, törvényeinkhez, 's királyunkhoz hűtelenné ne tegyen, késő vénségünkben is szeressük a' hazái. A' királyt többször élteté, mire harsány éljenek hangzottak. Beszéde' végeztével néhány ifjakkal kezet fogván, felment az erkélyre, hol gróf Széchényi, Kossuth, is megjelenvén, újra hangos éljenek rázák a' léget. Hangászkarunk, több darabokat eljátszván, Rákóczy* indulója ismét megzendült, 's a' tisztelkedés bé volt fejezve, de keblünkben magunkal vivenk a' nagy férfiú eránti tiszteletet, bár épen tőle nem várt némely túlságos dicsérő szavain 's hizelgésein megütköztünk is. 8- dikán Magyar Tudós Társaság' nagy gyűlésén voltam. Elnök gróf Teleky mondott megnyitó beszédet, azután, jelentetett a' Titoknok által, a' társaság' 1839/40.-ki munkálata, Schedel Ferencz olvasa emlékbeszédet Szontagh Gusztávról, Tanárki Sándor rendes tag felett. Szlemenics Pál olvasá az örökségi jószágokról írt értekezést. Czuczor Gergely emékbeszédet olvasa Guzmics Izidor rendes tag felett. Gróf Desséwffy Jósef emlékbeszédet tárta, Illésházy István igazgató tag felett; jelentetett, az 1839-i nagy jutalom, mellyet nyert Fényes Eleknek magyar Ország' Statisticája, a' nyert díj 200 arany. Dicsérettel említettek Jósika' Csehei, Szontagh' Propylaeumai, a' magyar philosophiához, Fogarasy' magyar Kövije, Szász Károly' Párthenonja, Vajda Péter' dalhona, Vándor' Szűnórái, névtelentől. A' történetírási osztálynak, 1838-ban kitett jutalom kérdésére bejött 3- feleletek közt, 100. arannyal jutalmazottnak hirdettetek Hetényi Jánosé, ki már negyedszeri pályakoszorús, a' mathematicai osztálynak, 1838-ban kitűzött jutalom kérdésére beérkezett 3- verseny munka közt, 100. darab arannyal jutalmazottnak jelentetek Taubner Károly pesti evangélikus oskola beli tanítóé, tanáré. Tiszteletdíjat nyert, Fest Vilmosé. Az 1839-i drama jutalomra érkezett 8. játékok közt nyertesnek jelentetek Szigligetinek Rósa czímű vígjátéka, Nagy Ignácznak pedig Életuntak czímű vígjátéka tiszteletdíjra érdemesítteték. A' most lefolyt Xl-ik nagy gyűlés által kitűzött nyelvtudományi, és philosophiai jutalom kérdések kihirdettettek. A' Gorove László, Gorove