Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

Előszó

napló-bemutatást követően a dokumentumról elterjedt, hogy az a háborús években elkallódott. A Négyesi Szepessy napló megvan, s - a kevesek közé tartozva - megjelentetésre vár.

8 A XVIII. század végén kezdte, s a XIX. század elejéig vezette naplóját id. Szűcs Sámuel. A téma és a család történetének szakavatott kutatója, Kilián István szerint a naplók az 1787-1813 közötti időszakot fogják át.

9 Négyesi Szepessy Páléhoz hasonlóan ezek a feljegyzések sem jelenhettek még meg. Tartalmukról, jellegükről, s magáról a szerzőről, annak hasonló keresztnevű fia írta, hogy „...mérhetetlenül sokat dolgozott, különösképpen a nemesi ügyek kibogozásában, felderítésében ért el sikereket."... Kétségtelen tény, hogy a nemesi cím adományozásának körülményeit feltáró ügyvéd munkája nagyon hasonlíthatott a történészéhez, hiszen levéltárak iratai között kellett megkeresnie azokat a dokumentumokat, amelyek egy-egy család ősi eredetét, históriáját bizonyították, hitelesen feltárták. Több nyelven beszélt, olvasott és fordított, nagy gonddal ügyelve arra, hogy a tudományosság és a műveltség iránti igényt gyerekeiben is felkeltse. Sámuel és Miklós, hasonlóan jogvégzett és naplóíró fiai gyakran tesznek említést apjuk naplójáról, pontosabban az általuk olvasott XVIII. század végi időszakról. A Herman Ottó Múzeumba vélhetőleg 1905-ben került ez a közel száz oldalas kézirat, amely minden bizonnyal tartalmazhat - a családtörténeten túl - fontos várostörténeti észrevételeket, eseményeket, megfigyeléseket. Id. Szűcs Sámuel fiai közül Miklós 1820-1866, Sámuel pedig 1835-1889 között vezette, írta naplóit. Szűcs Miklóstól hat kéziratos kötet került a múzeumba. Elemzője és közreadója szerint a napló íróját elsősorban a kultúrhistóriai és politikai történések, események kötötték le, s forrásait a korabeli nyomdatermékek jelentették, illetve ezeket „ütköztette", hasonlította össze saját tapasztalataival. A naplót ő legszemélyesebb gondolatai tárházának tekintette, amelynek olvasása közben kiderül, hogy a napló mint műfaj nála egyaránt jelenti az útleírást, a levélírási formát, az olvasás élményét (olvasónapló), a napi személyes élmények dokumentálását s az országgyűléseken szerzett tapasztalatok jegyzeteit, feljegyzéseit. S amit ír Szemere Bertalan útinaplóinak olvasása után, ugyanez vonatkozik saját magára is „... napló alakban van a' mű írva, miben a' gondolatoknak 's érzelmeknek is helye van." 1981-től, a naplók megjelentetésétől kezdve a várostörténet számtalan apró részlettel, színes elemmel, intimitással gazdagodott. Kilián István kötetének megjelenése után a „Szűcs-naplók" a várostörténet-írás nélkülözhetetlen forrásává lettek. Hasonló a meglátásunk a most megjelenő Szűcs Sámuelnaplókkal kapcsolatban is. A diákévektől szinte élete végéig vezetett napló 13 kötetnyi terjedelmű, s még nagyszerűbb krónikája a városnak, mint amit testvére hátrahagyott. Szendrei János várostörténeti monográfiájában „Naplónk"-ra történő hivatkozással nagyon sok anyagot vesz át Szűcs Sámueltől. Kiemelten vonatkozik 8 B.-A.-Z. ni. Lt. XIII. 14-15. 9 KILIÁN I. 1981. 40. p.