Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

kapván ezen, a' tudakozó felírást tisztán akarták felkűldetni. Deák, felszólal, csak gonosz keblekben nem ható beszéddel, s pillanatot vet a' szomorú jövőbe, 's rajzolja, millyen lész az, ha szüntelen, a' Királyi előadások vétetnek-elő, országgyűlésünk, végtére, a' szomszéd Cseh, és gréczi országgyűlések' szomorú sorsára jut, és a többi. Klauzál a' fő Rendek üzenetét jelesen taglalta, beszédét illy formán fejezé-bé, „Nagy szegénység, midőn, valaki állítása' védelmére contradictiora szorul" (tudniillik a' fő Rendek a' legközelebbi válaszukban elesmerték hogy lehetnek, olly esetek, mellyek, a' királyi előadások előtt, felvételi elsőséget érdemelnek, de, illyen eset most fel nem forog:) Ezután, ált ment a' szónok, Magyar Ország, szomorú jövőjére, kiemelvén azon elv' veszélyes voltát, mellynek, a' kormány által leendő kivívását, magok, a' Rendek segíteni akarták, tudniillik hogy, a' királyi előadások vétessenek-fel, legelőszőr, és a többi. Zárka János (:Vas:) fő kérdésnek látta, az 1791. 13- törvény czikk magyarázatát, az izenet egész kiterjedésében pártolja. Szent Iványi Anselm GNográd:) minthogy, a' körülmények, változtak, a' fő Rendek vétóját el nem ismeri; hanem csupán a' királyét, az izenetet pártolja, Szegedy Sándor GSomogy:) küldőim, határozottan kívánják, a' sérelmek' orvoslását, ezen utasításomtól, hitszegés, vagy a' szavak' gyáva magyarázása nélkül, el nem térhetek, pártolom az üzenetet. Inka Sándor GHont:) nem azok közül való, kik, még, itt is, csak rós'ákat látnak, szomorú következéseit mutogatja, a' most kivívandó elvnek, a' fő Rendek tettleg mutatják, ha, szóval nem mondják is, hogy nem akarják sérelmeinket orvosolni, mi minden nap, ők pedig 3- hétben is eggyszer, alig tartanak üléseket. Kocsi Horváth Sámuel GVeszprém:) a' követ, csak, azt teheti, mit, utasítása parancsol, igy ő kéntelen, a' módosításra szavazni. Zmeskal Móricz (:Árva:) módosít, Heves' követének üres szavakkal felel, azon mondására, hogy, Árvát kivévén, a' pesti sérelmet, az egész ország sérelemnek esmerte-el. Thuróczi követ Just Jósefnek, rossz utasítása lévén, nehogy a' rossz szavazatokat szaporítsa, nem szavaz huszonhat szavazattal, huszonöt ellen, a' módosítás lett lefogadva. A' halgatóság, melly, tetszését, 's nem tetszését élénken jelentgette, a' többséget megértvén, elszomorodott, valamint, a' jobb részen lévő követek is. A' szólásszabadsági ügynek, illy szomorú sorsra jutása után, Szentkirályi Móncz (:Pest:) jelenté követtársának, gróf Ráday Gedeonnak lemondását, fájdalommal felemlítvén, hogy miután a' fő Rendek 3- hóig követték azon tacticat, melly szerént, a' Rendek kívánságára, mindenkor nemet mondtak, ez, elég volt arra, hogy a' legigazabb ügy is, nem csak győzelmet ne nyerjen; hanem, lassanként egészen megbukkásáig süllyedjen. Szavait nagy éljen igazolá. Báró Bánffy László, GKraszna:) elkeseredve, kéntelen így kiáltani-fel, „omnia jam fient, fieri, quae posse negabam." Betekint a' szomorú jövőbe, 's ne hogy a' szabadválasztási ügy, tovább is, koczkáztatva légyen, 's utoljára, azon végveszély érje azt, hogy azt mondják, mikép' a' pesti sérelem, nem sérelem, mint vizbe haló, az utolsó eszközt megragadja, tegyük félre e tárgyat, mert, megmentésére, ennél egyebet nem tehetünk. A' szólló' éltének két szomorú napja van, eggyik, midőn az 1834-i országgyűlés Erdélyben eloszlott, másik a' mai nap. Deák. két indítványt tettek, Sopron és Torontal követei, mellyeket, a' többség elfogadott; de, azok, véleményem szerént,