Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1839. év

tálastól el-kellett esnem. Georgenbergre is jártak-ki, Pályatársaim, tánczmulatságra, én itt sem voltam. Lőcsét meglátogatám, a' krakkói, és wielicskai utazásnak részese voltam, sok jó órát tölténk, a' névnapi poharak' megadásán is, mellyek igen vígan mentekvégbe. Nem halgathatom-el, hogy a' jogászok közt, voltak, kiket a' játék szenvedély rabjaivá tett; de a' nagyobb rész ezeket, méltó megvetéssel büntette. Késmárki magán életemet illetőleg megjegyzem: Tartáson, és szálláson voltam, először Nemes Dulovics Márton Úrnál, a' város' erdőmesterénél, Vár utszában, 54. szám alatt. 1838. augusztus 23-ától 1839. január 23-ig. így épen, öt hónapokig. Laktársam volt Miklós öcsém, és még egy rosnyai fi, Lakatos Miklós, Lakatos István nyugalmazott huszár hadnagynak fia, második éves rhétor. Dulovics úr' házanépét tették, magán kívül, neje, fia Macarius, ki csak aratási szünetben volt honn, múlt oskolai évben Miskólczon, a' közelebbiben pedig, Rosnyón tanúit. Leánya Anna, ki Macariusnál idősebb, legnagyobb gyermeke gazdánknak - Móricz, ki Galliciában, Só hivatalnál ellenőrséget visel, néha szüléit meglátogatá. Dulovicsnak, 80. évet haladott apja, eggyszer volt fiánál, nálla laktunkban, ezen aggastyán, 1831-ben, cholerakor, a' fellázadt indulatok' lecsillapításával magyar nemességet nyert, 's véle együtt, hat fiai, kik közül egy kanonok Szepes Várallyán, másik Jósef nevű plébánus, Mühlenbachon, eggy pesti ügyvéd, negyedik Senator Rosnyón, ötödik, gazdasági hivatalban van, hatodik, a' mi gazdánk, Késmárki erdőmester, a' ki előkelő ember, városában a' cath. egyháznak gondnoka, 1839-ben városi tisztújításkor Senatorrá tétetett, Omely hivatal holtig tart, 300 ft peng. fizetéssel 's egyéb járulmányokkal:) ugyan azon évben megyéjének Táblabírájává neveztetek. Asztaltársaim voltak: Kántor Ferencz a' Késmárki sóhívatalnál ellenőr, eggy szép férfiú, eredetére magyar, de az országon kívül neveltetvén, magyarul keveset tudott. Rajta kívül Bujanovics, gyaloghadnagy, nagy zongorász, eperjesi születésű, ki már, több dalokat szerzett, azután Dessewffy gyalog hadnagy, ő is kevés hétig járt Dulovicshez ebédre; Kántor Ferencz állandóan. Ezeken kívül jártak Dulovicsékhoz vendégek, katonatisztek, sós tisztek, még Galliciából is. 1839- január 23-án Dulovics Márton úrtól mentünk lakni, hites ügyvéd Cerva László Úrhoz, ki lakott, a' Fő útszán, saját házában, szobám emeletben volt, itt laktam, a' fent írtt év Júniusa 25-éig, laktársaim ugyan azok kik Dulovicséknál. Cerva Űr' házanépét tették, az úron kívül neje, anyóssá Sontagné, fia Laczi, leánya Thekla, ezen hellyel egészen megvalánk elégedve. Oskolai foglalatosságaimon kívül, ezekkel tőltém időmet: zongorában Mayscheider János helybeli cath. orgonistának vezérlete mellett vettem oktatást, kezdtem 1838. Szent Mihály hó 2-án. Utoljára voltam nálla, 1839- Szent István hava' 23-án. Egy hétben, csak két órát töltvén nálla, öszvesen három, és fél hónapot tett Késmárkon laktomban zenészeti gyakorlatom, kevés sikerrel. Egy hónapra, 24. órát számolva 3 pftokat fizettem. Franczia nyelvet kezdtem tanulni 1839- év' Bőjtelőhava 13-án Kupferschmied Gusztáv G. F-től, két pengő forintokat fizetve 24. órákéit, első hónapban, kitőlték 24. órát,