Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1861. év

téteté. Pest városa; a' szó' teljes értelmében, gyászba öltözött, Budapest minden harangjai' zúgása, hirdető az országos csapást. A' múzeumban kezdetét vett temetésen Ghiczy Kálmán, az alsó ház' elnöke, és Török Pál, Pesti református lelkész, és Superintendens, az egyházban ugyan az utóbbi és Révész Imre, debreczeni református lelkész 's országgyűlési képviselő; a' vasútnál Jámbor Pál bkőltői néven Hiadoró catholicus pap, és országgyűlési képviselő tartottak gyász szónoklatokat. Hogy, a' gyászkiséret, olly nagy volt, minőt Pest még soha nem látott, mondanom sem kell, a' vasúti személyzet, szinte gyászba öltözve, vette ált a' koporsót, a' vasúti állomásokon történt tisztelkedések közül, legérdekesebb volt a' debreczeni. April 30. délelőtt 10 óra tájban érkezett meg, azon vasúti külön vonat, melly, dicsőült Palóczy László hamvait közinkbe szállító. Már jókor reggel hullámzott a' város, a' temérdek előlogatoktól, s gyászjelvényt viselő roppant néptől; tornyainkon, köz épületeinken, "s magán lakainkon is gyász zászlók lengettek. A' szintén gyásztviselő vonatnak kísérteties közeledését, feledni nem fogom, még kevésbé, azon jelenetet, midőn, a' megérkezéskor, a' kocsi' fekete függönyei széllyelhúzattak, 's az országgyűlési, és miskólczi kíséret' tagjainak arczain is olvasánk a' hazafiúi fájdalom' nyagyságát. Midőn pedig, a' feledhetlen férfiú hamvait tartalmazó koporsó, annak olly ismeretes fehér kólcsag tollas kalapjával ékesítve, feltűnt előttünk, a' megindulás általános lőn, 's alig tudtunk annyi erőt szedni összve, melly a lerogyástól megóvjon bennünket. A' koporsót, Kovács Lőrincz képviselő adá át, megemlítvén azt is, hogy az ország' fővárosa, irigyli e' hamvakat tőlünk. Válaszolt Povószky István ügyvéd űr. A' pompás koporsó, gyászszekérre tétetvén, mind a' mellett is, hogy a' behozatalra lovak voltak rendelve, polgárok által vonatott-bé, a' miskólczi dalárda' gyászénekei, 's több zászlók' lengedezései, s Miskólcz minden harangjának zúgása, és égő fáklyák között, a' menet, a' Király útszára, fordulva az egész piaczon, s a' megye' s város házak előtt húzódva, a' Kádas útszán vonúlt-el, és a' koporsó, a' reformátusok' új egyházában tétetett-ki, itt főtisztelendő Zsarnay Lajos Superintendens úr, tartott rövid imát, a' miskólczi református diákok' énekkara pedig, gyászéneket zengedezett. A' koporsó, fekete bársonnyal volt borítva, fénylő érez szegéllyel, 's betűkkel, selyemre festett ősi czímerrel, és zöldkoszorúval ékesítve, reá vőlt téve a' dicsőűltnek kalpagja, a' koporsó' felső végét pedig mentéje fedő; 's a' képviselők által készített 's gyászba vont pompás nemzeti zászló, végig fektettetett rajta. A' temetés másnap, tudniillik Május első napja 'délutánán, ment végbe. A' küldöttségek' szónoklatai megyénk' nagy teremében Bük 'Sigmond, első alispán által fogadtattak, innét indult az utolsó tisztességet tevő tömegnek zöme, - a' reformátusok új egyházába, hol, dél előtt, a' koporsó nyitva állott, hogy, az idvezültnek hólt testét az őt annyira tisztelő miskólcziak. ős borsodiak láthassák. Ha. nem említeném is. magában értetnék, hogy özönlött a' nép, a' bóldogúltnak meghidegült tetemeihez, valamint tegnap délután még zárt koporsójához is. A' halotti szertartás alatt tömve vőlt az egyház; a' bé nem jutottak' száma, négy, öt annyira is mehetett, gyászbeszédet tartott Kun Bertalan lelkész úr, énekellek a' Sáros pataki tanúlók; külön, a' miskólcziak is. Innét, a' kíséret, minden harangok zúgása közt, a' gyász szekérre tett, 's égő fáklyákkal körűivett koporsót, a'