Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

naponkénti kétszeri látogatása szoros kötelességül tűzeték-ki, - természetes, hogy az illy erőszakolás nem szült jót, sokan, olly nyűgnek nézték ezt, mit csak a' büntetés' elkerüléséért szenvedtek, az ott töltött időt többnyire örökre hasztalanul veszténk-el, ez is eggy forrása a' mai kor' vallástalanságánakü! Miskólczi tanuló koromban, annyira, mennyire tanító is voltam, mert, azon kívül, hogy öcséimet honn oktatám, vagy három ízben néhány órákig classist is tanítottam. Mint már emeritus miskólczi tanuló, meglátogatám Sáros Patakot, de bizony semmi kedvem nem kerekedék itt lenni jogásszá, néhány hetek múlva, törvénytanúlóvá lettem Késmárkon, már most, a' kenyértudományt kelle tanulnom, az eddigiek, mintegy előkészületül szolgáltak, bár mi tudományos pályára; jelenleg komolyan kelle gondolkoznom szaktudományomról, és a' világba kilépésről. Pályatársaim is, hasonló eszmétől valának álthatva, magok viselete, nagyon külömbözött, a' múlt. és. ezt megelőzött évben volt társaimétól. Meglátogatám ez évben Lőcsét, épen tisztújításkor. Ez évben húnyt-el, a' dicső Kölcsey Ferencz, - emlékére, némely késmárki jogászok, gyászt tűztek fövegök mellé. Naplómat, 1838-dik éven túl, terjedelmesen vittem, figyelmemet csekélységekre is kiárasztva, alig van tehát, azon idő ólta, valamelly megjegyezni valóm, mit naplómba fel ne találhatnék, azért is csak igen röviden tekintem-ált. a' közelebbi évek' Pontosabb eseményeit. 1839. eggyike éltem' legérdekesebb szakának, ekkor látám, Krakkót. Wieliczkát. mint még tanuló; - később Pestet, Budát, Yáczot, Esztergomot, Komáromot, Posonyt, Bécset, először utaztam gőzhajón, vasúton, láttam országgyűlést, megesmértem honunk' több jeleseit, szóval ekkor léptem-ki, a' nagy világba, eggy új pályára, Posonyból, ősszel, hazakerűivén, törvény gyakornokká lettem, meggyénk' fő ügyvéde Bakó János Úrnál. 1840-ben Augustusban, Pesten királyi táblai jeggyzővé esküdtem, ez év május havában záratott-bé, az országgyűlés, melly tizenegy hónapokra terjedt, a' politicus foglyok szabadon bocsájtattak. 184l-ben mint ügyvédet, körülményeim eggyedűl Miskólczra vonszának, hol, eggy csendes, elégedett élethez legtöbb reményeim lehettek. Ah! de, milly hiúak valának álmaim, honn, alig piheném-ki, magamat, eggyik adósunk' bukása, Szűcs György öcsém' halála, majd Edes Atyám' gyengélkedése, csak nem egészen leverének, illy helyzetben a' foglalatosság vala legjobb orvosom, mire, - tiszti ügyésszé, - egyház jegyzővé lévén kinevezve, elég módom volt, e' mellett, Edes Atyámnak is segítek; felmaradt óráimat olvasásra fordítani. 1842-ben, reám nézve, legnevezetesebb, az Edes Atyám' gyengélkedése, és csaknem halálos nyavalyája, mellyből igen nehezen vergődött-ki, folyó 1843. évnek, Ápril 2-áig terjedő része, örökre emlékezetes marad előttem, mert az előtt néhány napokkal jutottam egészen árva sorsra, azon Edes Atyámnak hunyta által, kinél jobbat nem adhatott az Ég. Még eggy visszapillantást kell tennem. - életem, egész 1841-ig, ború nélkül folyt, bút alig láttam, kedélyem nyugodt vala, boldogság tanyájának tartam e' világot. Szép ábrándozásimból azomban a' sors, nem sokára komoly valóra rázott-fel. Azólta pedig, mint, a' nagy világnak úgy szólván újoncz polgára, számtalanszor csalatkoztam