Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

Délután 3. órakor, a' Ferdinand északi vas pályán elhagyánk Bécset, mentünk a' híres Wagram mellett is. - Ganserndorfnál nem kapván gyors kocsikat, itt mulatánk, igen jó kedvel, 's egy magyar conductorral öszve esmerkedénk, ki, komáromi születésű. Nevetséges jelenet vala, előttem, midőn gőzkocsin sertéseket láttam hozatni. Milly ellentét, hazánk e' részben is, hol illy alkalmon még a' legnagyobb űr sem utazhatik! Jól ki dőzsölvén magunkat, esti 11. órakor gyorskocsira ültünk, és másnap. Julius 25-án reggeli két negyed nyólczra Posonyba vissza értünk. E' kirándulásomnak részesei valának, Erdélyi János, Henszelman Imre, Vadnay Miksa, Fekete Jósi, Csohány Feri, Dobozyjósi, Nyusztay Jósi. A

; két első, tőlünk külön vala szálva, a' többiek vélem, a' külvárosban, Fekete sas fogadónál, Csohány Ferencz még 18-án haza ment, ő utánna jött Sólcz Samu. *( Családi nevét később Solymosira változtatá.) Most, kilencz napokat töltve, a' birodalmi főváros' falai közt, csaknem minden nagyobb nevezetességeket látánk. Még feltűnőbb vala előttem, mint 1839-ben a' bécsi népnek az érzékiség utáni kapkodása, és pénzszeretete, mellyeket a' szabad gondolkozás' elnyomása szül. Igen is! eleven tanúsága ezen nép, mennyire béfoly, a' kormányzás a' jellemre. Itt. mindenütt ügyetlen kinézésű, embereket látsz, lélek, és tűz nélkül, kiknek legfőbb gondjuk, mellyiket válasszák a' mindenfelől kínálkozó gyönyörök közül? Nézetem szerént igen nagy hatással van, itt a' jellemre, a' rendőrség is - politia - mellynek a' statusra, illy alakbani káros voltát eléggé bizonyítja Austria. Hol illy intézet létezik, nem lejlődhetik-ki, a' szabad szellem, és önnállóság, 's a' nép csak eggy lapta a kormány kezében, mellyel kénye szerént játszhatik, pedig, eggy bábként vezetett népnél, több az erkölcsi, és értelmi kár, mint a' szabad nemzetnek, ollykori visszaéléseiben. Nékünk szabad alkotmány' polgárainak, nagyon nehezen esett, hogy, a' határokon visgálatot kelle ki állnunk, s Bécsben, a' rendőri fő hivatalnál, üti leveleinket nem kis kellemetlenséggel kellelt bemutatnunk. Eggy utazó angol, nem rég' méltán érzé magát, örök hálára kötelezve, Magyar Ország eránt, melly az utazót becsületesnek teszi-fel, méltán dicséré, a' hozzá, e' részben hasonló észak Amerikát is. A' kormánynak rossz politicájából foly-ki, a' bécsi népnek pénz utáni gyalázatos ásítozása, mert, ki, árasztá-el. a' fényűzést, ki ingerié a' mulatság után kapkodást? mint. az ezekre, mindenütt alkalmat nyújtó kormány, melly mint eggy síreni énekkel altatja a' népet, ez az oka. hogy, mint, eggy velünk találkozott magyar útas monda, Bécsben, nem szégyenei venni három húszast a' consiliarius sem, és honnan az ember, először kiszidják, néhány garasokkal lezárhatni, a' nyelveket, és nyerhetni szíves fogadtatást, a' pénzimádó némettől. Itt. még az őrültek is pénzzel tépelődnek, csaknem mindenik kért tőlünk. Mindezek mellett is, néhol tünik-fel, egy két, kivétel. Találkoznak, - bár. aránylag szerfelett kevesen, szabad jelleműek, esmeretes a' bécsi németnek elménczsége is, melly néha a' kormányra is kiterjeszti fúlánkját, így, példának okáért Ferencz' kapujára, azt jegyzé-meg, valamelyik, mit ér az olly igazság *(Ezen felírás ran rajta, justitia regnonim fundamentum.) mellyen keresztül kasul járnak, czélozván oda. hogy alatta minden;