Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

képező intézet Miskólczon is fog állítatni, 's ez iránt pártolásra, hely' és bútorok' adására a' város, 's földes uraság' felszóllítása rendeltetik, örvendetes tudásúi vétetett, 's a' rendek köszönetüket szavazták ugyan; de, azon kétkedés, valljon a' nevelési rendszer, mellyet velünk nem közlöttek, nem ütközik e' össze, az országos Rendek által már megállapított elvekkel, azon határozatot szűlé, adassék utasításul követeinknek országgyűlésén indítványozni azt, hogy, a' nevelési rendszer, közöltessék az országgyűléssel, 's nagyobb kiterjedésben népnevelő képző intézetek, az országban megállapítandó elvek szerént, állíttassanak, 's kezdtessenek és a többi és a többi. Junius 1-én Albíró választás, a' városnál, a' hivatalt szavazatok' többségével Csépányi Ferdinand nyeré-el, városi aljegyzőnk, igen helyes elvből magát kijelöltetni sem engedé a' főjeggyző pedig csupán apprehensióból tette-le hivatalát, mert mint monda; gyermek bíró alatt nem kivan szolgálni. Orrolta azt is, hogy neve kijelelésbe nem ment; pedig szabályul tüzeték-ki, hogy fennálló szokás szerént, most is catholicus ember legyen albíró. így az ügyet, bár-melly magán személyéit feláldozni nem lehetett. Eperjesről írja, Papp Sámuel Úr, fiának Pap Hugónak, Iglón, öt napi betegségben történt halálát, a' boldogult, szegény Szűcs György öcsémért volt nállunk cserében 1835/36-i oskolai évben. Dél után Edes Anyámmal, Garas Nénémmel, Garas Albertkével, kimentünk a' Hámorba, hol, 1839. Julius 5-ik napjától ólta nem valék. Pedig, ezen fenséges hely, valamint Diós győr' tájéka is, igen méltók gyakori megtekintésre. Most is kedves látmányok valának előttem a' diós győri várrom felett emelkedő hegyek, a' hámorbeli gyönyörű helyek, sziklák, pompás nagy tó, mellynek vize roppant kő gáttal taitóztatik-fenn, és zsilip által bocsájtatik-ki, vagy záratik-el. Ennek 1813. September 13-án elhíresztelt kiszakadása igen nagy réműlésbe hozá Miskólczot, azomban az egész csak költemény vala, 's ezen történet' emléke száraz árvíz neve alatt sokáig fenn fog maradni. Megtekinténk, a' csepegő kő barlangot is, a' bemenet jó hosszant tart, és deszkákon vezet által, mellyek alatt víz foly. Innét, a' barlangba hágcsón kelleték fel-mennünk, itt három üregeket láttunk, ezek ugyan nem nagyok, de fogalmat adhatnak, az aggtelekiről, mert bennök is sokféle czifra alakot formált a' természet. - Kirándulásunk' fő czélja vala, meglátogatni Garas Sámuel bátyámat, ki, egésségének javulását, az itteni fürdőtől, és szórakozástúl várja. 4-én LPünkösd' első napján:) készült el, boldogult Edes Atyámnak sírköve, Nedviedt Ferencz kőfaragó által negyven pengő forintokért, következő felirattal: „Id. SZŰCS SÁMUEL hites ügyvéd, s' Táblabírónak, élte 56-ik évében, 1843. Martius 6-án elhunyt jó férj-, 's feledhetetlen Atyának, 's 1833.-ban elszenderúlt Hermine leánykájának, - a' bús özveggy, Edes Anya, 's hálás öt fiu, és testvér." *(1879. October végén új emlékkő tétetett, pótolva, az 1843- óta elhunytak nevével.)