Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1843. év

semmi sem lehett, 's tudtuk, hogy nem sokára elköltözend. A' vég órához közelgetőnek szemei hunyva valának, eszméletének nem adá egyéb jelét, csak, azt, hogy reggel Regéczy orvosnak nagy hangon tett kérdésére felelt a' bevett orvosságra Gmelly enyhítés végett adatott:) e' szavakat monda: „jaj be jó". Martius 5. és 6-ika közti éjjel Miklós öcsém, azon szomorú jelentéssel jővén-ki Edes Atyám' szobájából, hogy halálos hörgését hallani olly kín, mit kiállani képtelen, - én sem bírám magamat reá venni, hogy, a' végórának tanúja legyek. Nem sok idő múlva. Vágó bátyám bészóllítván, mire beléptem, kiadá nemes lelkét. Történt e' gyászos esemény 1843. Martius 6-dik napján reggeli 4. órakor. - Jelen vala tehát azon perez, mellynek csak gondolatja is, minden gyermekre nézve, legfájdalmasabb. 'S egy nevezetes korszak állott bé, reánk nézve, melly eddigi boldogságunkat, tudniillik illy derék Édes Atya' bírását, - örökre ketté szakítá. - istenem! mily hamar örök álomra hunytak, azoknak szemei, kik nékem léteit adának. Vannak ugyan, kiket szülék' bírása, addig sem boldogít, meddig engem bóldigított; de, az én veszteségem még is korán történt! 8-án délután 2. óra tájban halottunk egész családunk keserves sírása közt, koporsójába bészegezteték, 3- 4. óra között pedig, nagy számú résztvevők jelen léttében, az utolsó tisztesség adaték-meg, az üdvezűlttnek, a' bóldogúltnak 56-dik éves földi maradványai, a' tetemvári temetőbe vitettek, 's itt, addig is, míg sírboltja elkészülne, az 1833- év' végén elhunyt Hermine húgunk sírjába tétetek kettős koporsóba. - Légyenek áldottak a' feledhetlen Edes Atya hamvai!!! Illy szomorú körülmények között tudja az ember érzeni, 's méltányolni, a' résztvevő szíveket, és segítő kezekel. Ezek között nagyon lekötelezének bennünket, Garas Sámuel, Kopácsy László, Vágó Jósef. Bodnár Mihályné, Faragó családbeli rokonaink, és özveggy Kún Lászlóné. *(Boldogult Edes Atyám életleírását lásd. a következő kötetben augusztus hava utáni lapokon.) 15-én érkezék-meg, Felsőpulyai idősb Bük Sigmond Úr' levele, Tisza Kesziből, mellyben boldog emlékű Edes Atyám által folytatott ügyeinek további elővitelét, reám bízá. - Hálás érzet fogott-el, ezen Uraság eránt, ki, Édes Atyám' fáradozásait fijában is kívánja jutalmazni - ki, még múlt nyáron üzené, hogy, míg, egy tag lesz családunkból, idegen kézre ügyeit nem bízza. 18-án hólt meg Tiszteletes Korponay Jósef református lelkitanító Úr'hitvese, Botos Katalin asszony. 25- én Tekintetes Bük László Úr' hívására, reggeli 7. órakor megindultam Tisza Keszibe, idősb Bük 'Sigmond Úr' látogatása, - és ügyei felőli értekezés végett, Mályiba bementünk. Aszalay Jósef Úrhoz, kihez, Bük László Úr tegnap ment ki, 's véle eggyütt Tisza Keszibe. Délre kiértem, délután megnéztem, a' Tiszát, mellyel most láttam először, valóban fonák rendel folynak tapasztalásaim, a' nagy vizek közül először a Visztulát láttam. Podgorze és Krakkó között. Hazánk' legnagyobb folyóját a' Dunát ezután, a' Tiszát, noha szülőmeggyémben foly, - mai napon. 26- án Vasárnap, a' Tisza Keszi református egyházban, isteni tiszteleten valék. Édes Albert, azon égi tüneményről tartott tanítást, melly e' napokban megjelent. Czélszerű