Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1842. év

magatokkal egykor, illy csendes lélekkel, tehessétek-meg mint, ő teheté minden napnak estvéjén, mint teendette vég számadását is; de nem, meghalni, 's 23. évekkel!! - előtte természet elleni zsarnokinak tetszhetett meghalni, élet, 's munkásság közepette, valami lehetetlennek, de talán rövid pályájának előérzete feszíté-meg, erőit, önmívelése, 's köré' boldogítása körűi, sejtelme a' közel végnek, ösztönzé, az élet' használására? Elet' használása alatt ti, hihetőleg örömek, 's gyönyörök' sóvár fölkeresését, mohón élvezetét értitek; adjatok ezen kifejezésnek magasabb jelentést; minden perczben eggy eggy magvát vetni-el, az ön becs nevelő, másokat boldogító erényeknek, minden alkal­mat erkölcsi, szellemi tökély' tenyészőjévé avatni, mindennapi esetményekből élet­okosság, rendkívüli történetekből bölcsesség' elveit meríteni; - illy értelemben vevé elhunyt kedveltünk az élet' használását 's gyakorlatban akadályok türelmét csak edzék, nehézségek kitartását csak sziládíták. A' gondos szüléktől jó nevelést, természettől fogékony, oltható elmét, finom ízlést, 's a' legnemesebb hajlamokat nyervén, korán megérté, a' miveltség' igényeit fogúlatlan előítélettől ment kebellel fogta-fel, a kor kívá­natait; feltételeinek szorgalmas teljesítése, bár áldozat - kényelem, sőt öröm' felál­dozásába virasztásba került - foglalá el élete' munkás részét. Német, franczia, 's angol hon géniéinek általa fölfogni tudott classicitásuk, szépért hevülő keblének valódi élményt, kiállott fáradalmaiért kárpótlást nyújtott. Sok oldalú esméreteit szerénység valódi miveltségé emelé. - Jellemének tisztasága önkénytelen szeretetre vont iránta mindent, 's e' tiszta jellem gyémánt kapocsként tarta-össze eggy kisded baráti kört. De, eggyes vonalakból akarjam e' összeállítani az erényes hamvadó képét? vajha, pillantás engedtetnék mindnyájotoknak a' szülői koszorúja' megtépetésén, annyi dús remény' hiusúlásán, kesergő, a' legtöbbet, eggy jó derék fiút vesztett atya, a' gyöngéd testvértől, melegkeblű rokontól megfosztott család', az érzékenyen sújtott barátok' szívökbe, akkor meggyőződéssel mondjátok: minden viszonyában kiismerem a' meghal­tat, ő minden viszonyok közt, minden körben hű maradt magához, - csak ismernetek kelle, hogy őszinte csatlakozás' nemével fűződjetek hozzá. Helyesen választott, 's rendít­hetlenűl őrzött elvekkel állott a' kor' csábjai, fonákságai ellenében, aljas szenvedélyek, önző lelkületek' látása csak emelé előtte a' tiszta kebel' becsét, - nem földfeletti fény­ben áll e' előttetek ez ifjú, kiről őszintén mondhatom, hogy keble' tiszta meggyőződését megtartá, boldogabb igen sokunknál, kik' talán megtagadott elvekkel, földúlt mellel, emberiségtől utálattal elfordulva, hunyjuk szemeinket az örök álomra. ­Ezek ifjúról mondattak-el, eggy kiszenvedett ifjúról, kinek erői ön magukban emésztettek-fel. Végre buzgalmának hevétől túlhajtatván, túlfeszítetvén a' természettől gyenge, roskadozó idegrendszer, áldozatul maga a sokat igén sokat tehetett - eggy gazdag élet esék. Tudjátok, már kit veszténk, kit velünk eggyütt a' haza,? eggy ifjút, kiben honunk' atyái eggy boldog jövő' zálogát tekintik, eggy gyöngyét a' haza' reménye az ifjú nemzedéknek, a' gyönyörű lelkületű, minden nemesre kész fiatalságnak 's épen most, midőn tiszta szándok, szilárd akarat, világos fő, munkás kezek, annyi teendők annyi

Next

/
Thumbnails
Contents