Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1842. év

a' megyei tisztválasztáson jegyzővé ismét kineveztessék. Meg is történt ez, Junius 2-án mit, két nappal élt felyűl. Jellemét példányúi tűzhetné-ki, minden ifjú, - soha sem tapasztaltam benne tettet, melly árnyékot vetne keble' tisztaságára. Az emberszeretetet igazán fel tudá fogni, 's tettleg gyakorlá azt. Korunk' szabad elveinek tisztelőjévé lőn. Nem vala szenvedhetetlenebb előtte semmi, mint az önkény, 's igazságtalanság, a' világ' nagy embereit csak nem imádá. Tanuló korában Kosciuskóról írott verse, egyedül szabad szelleme miatt nem foghata helyet, társaságunk' gyűjteményében, korán ált tudá látni, az oskolák' korszerűtlen szerkezetét, és a' tanúlói törvények' szolgai szellemét. ítéleteiben azon elv tűne ki, hogy mindenkiben, egyedül a' szív' tisztaságát, és észt becsűlé, és bár, csak a' rokon szelleműek' barátságát keresé, mindenki eránt megtartá az illendőség, és szerénység' szabályait. A' szép nemesi társalkodásban is igen okos volt, csak az erényesek, és miveltek' körében fordult meg. A' hazafiúi jeles tettek, örömre gyújták lelkét, 's tehetsége szerént maga is járul minden szép, és jó czéP kivitelére. Anyagi korunkban, azon kevesek közüli vala, kik éltök" feladatának, a' tökélyt, önn, és mások' bóldogítását túzikki, kik szívvel, ésszel törekednek hatni. Fő czélja vala, egykor, íróink közt, jelentős helyet érdemelni. Erre, serdűlő korától fogva, készítő magát szüntelen olvasgatás, tanulás, és eredeti munkák' írása által. Tehetségeinek nem adott, határozott irányt, a' tudományok több ágában akart otthonos lenni. Nem esmértem még ifjút, ki, haladta volna őt, tudás vágyban, rólla, gyakran eszembe jutottak Kölcsey azon szavai: boldog az ifjú, ki, annyira mehetett, hogy keblében a' tudományszeretet állandóan felgerjedt és a többi. De, fájdalom! őt tüze annyira ragadá, hogy tehetéseinek meg kellett oszolni, 's ez vala eggyik hibája; másik pedig, hogy lelkét teste' rovására csak nem végső napjáig mívelé. 'S az orvosok szerént is, ez okozá halálát. Mívei közül, némelly czikkek a' Jelenkorban, 's Honművészben jelentek-meg, ez utóbban játékszíni bírálatok. Legközelebb pedig, az 1842. dik Almanachban, nyomattakki, néhány epigrammái, mellyeknek javát a' censura kitörlé, valamint, Árva hon czímű jeles versét is. Kéziratban, s töredékben, több munkái maradtak, mellyeket ki dolgozni szándékozott. Báthory Ersébet czímű drámája nem sikerűit munka. - Külömbféle könyvekből számos jegyzéseket tön, és tapasztalatait gyűjteménybe írá, 's ezeket, mint egykor, játék darab író, jellem' festésre kíváná használni. Mint barát, - feledhetetlen, és csak, megmutatá a' sors, a' becsűlhetetlent, - most már, csak fájdalommal emkékezhetem, az eggyütt leélt gyönyörű órákra, mellyeket a' kor' tárgyai feletti elmélkedés, ön tökéletesítésünk, tanulás, vidám társalgás fűszerezének. Azok, sem feledik őt, kikhez verség, vagy más viszony csatolá, mert, ő lángkebellel égett irántok. Még most is kitörtek, olykor olykor fájdalmai, erényes Édes' Anyja halálán, kit 1837. kezdetén veszíté-el. Egyéberánt lelki szeplőtelensége' érzetében, nyugodt vala, 's gyengélkedéséhez képest, jó kedvű, búss óráiban, mellyeket betegsége hoza reá, - erősen reménylett.