Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

csalódás után, annál keservesben fáj, hogy, a' hol ő örömeket remélt, ott lett az enyészet' áldozatává. 18. esti 8. óra tájba, a' Beteg völgyön több pinczék égtek-el, de a' vész még sem kapott olly erőre, minőtől a' nagy szél miatt tartánk. E' hó 15-étől 23-áig az Édes Atyáin betegeskedett. A' szüretet még Septemberben kezdtük, a' Szent Györgyét bevégeztük folyó hó 1-én, olly szomorú körülmények közt, minőben még soha sem szüreteltünk, akkor érkeztek meg Késmárkról a' gyászos tartalmú levelek. A' termés adott hat hordó mustot. Az idő igen kedvező, csak-nem nyári meleggel. Asszút is szedtek. 2-án hajnalba, a' Csermőkére néma bú közt mentünk-ki, az idő ma is, igen kedvező vala, ellentétben lelkűnkéi, mellyet a' Késmárki hír, egészen levert. Lett 2. hordó borunk. Szedtek asszut is. November I- én jelen voltam délelőtt a' mindenszentek' egyházának felszenteltetésén, mellyet Májusban, a' menkő, tetejétől megfosztott. Beszédet tartott Thassy Miklós plébánus, délután 3- 4. óra közt, az egyház' keresztje' felhúzását is megnéztem. 7-én Apostol Pál, hitszónokunk, szívreható egyházi beszédet tartott, a' Szent írásnak, ezen helyéről: „ollyanok légyetek, mint a' gyermekek, mert illyeneké a' mennyeknek országa". Jelesen adá-elő, a' szónok, a' gyermek-kor' szép tulajdonait, az igénytelenséget, alázatosságot, megelégedést, hitet, mellyek nélűl senki boldog nem lehet. A' gyermek nem tud semmit a' világi elkülönözésekről, a' király' fia, úgymond, a' szónok, megosztja játékát, a' koldus' gyermekével, a' gyermek, azon helyet, mellyet játékból zőldgallyai körül rak, nem adná, a' világ' kincséért, a gyermek hiszen, az ember, nem. Sok, mihelyt valamit tanúit, kérkedik azzal, hogy ő, a' mennyeiket nem hiszi, pedig a' földi dolgokat sem tudja kimagyarázni, példának okáért honnan veszi magát a' tenger' forrása? mi természetük van, a' napnak, és csillagoknak, és a többi. A' gyermeki kor' fentebb említett szép tulajdonainak szívünkre kötésével végzé, a' szónok, jeles előadását. Ugyan e' napon: egyházi Tanácsban, Tatár Jósef Úr' indítványára, hárman, jelesen én, Szűcs Miklós öcsém, és Telegdy Pál barátom egyházi jegyzőkké választattunk. II- dikén Főispáni helyettesünknek, mai postán érkezett leveli' felolvasásával kezdetett meg, a' megyei közgyűlés, az első levél szerént a' kért tisztújítást, 1842-ik Böjtmás hava körűi, szándékozik megtartani, addig, a' megürült egri járásbeli főszolgabírói hivatalt helyettesítés' útján, hivatalt nem viselő egyénnel óhajtja betölteni, mire, eggy szívvel, ajakkal Szemere Bertalan' neve harsogott a' teremben, ki mellé a' szokás szerént mások is jeleitettek, úgy mint Szalay Antal, Majthényi György, és Subich Lőrincz. A' fő ispáni helytartó, a' szavazó egyének' öszveírására is felszóllítván megyénket, szolgabíráinknak, a' nemesség, és ezekután a' honoratioroknak öszveírása meghagyatott, melly jövő közgyűlésre benyújtandó. Másik levelében főispáni helytartónk a' jegyző- és ügyészi hivatalra, több egyéneket nevezett-ki, tiszteletbeliekké. A'