Szűcs Sámuel naplói 1. 1835-1864 (Miskolc, 2003)

1841. év

Olvastam továbbá, feleletet gróf Széchényi Istvánnak Kossuth Lajostól, e' munka, mellyből szerzőjének nagy ügyessége tűnik-ki, alapos okokkal, sok helyen Széchényinek saját szavaival dönti-le, a' gyanúsításokat, s' igazsága' érzetében, hatalmasan szóll. October October 1-ső napján, a' Szent györgyi szüretre, hozzánk, Késmárkról több rendbeli tudósítások érkeztek György öcsémnek inlázban lettéről. - Jelesen Bertus öcsémtől, September 25-én kelt, és postára tett, ugyan ő általa September 27-én írott, és Toperczerné által küldött két levelek, továbbá Jósa Sigmond oktató professor és öcséim' házi gazdája Cerva László Úr' levelei. 6- án Vágó Jósef, és Apostol Jósef rokonimmal, a' legszorongatóbb érzetek közt indúlék Késmárkra, az éjet a' Sztárnyai fogadóban tölténk. 7- én A Jt. szülőföldének Berzétének 15. évek utáni viszontlátása igen gyönyörködteté, délre Rosnyóra mentünk, itt, a' fő egyház' külfalán feltűnt előttem, Andrássy püspöknek magyar sírverse, 1799-ből melly, ekép' kezdődik: „Andrássy püspököt, a' sors levetette." A' Szulova hegyen ált, esti 9. óra előtt, Nagy Nyilczre érkeztünk-bé. 8- án A' Grajnár hegyén láttuk meg a' Kárpátokat, mellynek fennséges ormai más körülmények közt, örömet gerjesztettek volna, bennem, most pedig csak fájdalmat, mint egy súgva, hogy, alattok nyugszik már, vagy tán éppen most küzd, halállal testvérem. Délre Iglóra értünk. Donnersmarknak góth egyháza, magához felcsalt, ennek régibb része, maradványa eggy hajdani szép épületnek, falai faragott kőből épűlvék, jeles metszetekkel, körülte sírkövek emlékeztetnek a' halandóságra, az elsőn melly szemeimbe tűnt, ezen nevet olvastam, Georgius Raisz. A kereszt név hasonlatosság felettébb rossz hatást szült bennem. Esti 7 és 1/2 órakor Késmárkon valánk. Lelkem, itt éré-el legfőbb pontját gyötrettetésének, hogy fogom testvéremet találni, ugy e' mint, a' sírkert, eggyik új polgárát, vagy mint halál' perceihez közelítőt, ugy é mint még most is, kétes betegségben sínlődőt, vagy már lábbadozót? Ez eszmék, és hol eggyikének, hol másikának hivése küzdenek elmeimben egymással szakadatlanul, 's kínzó bizonytalanságomat kevés percek múlva, a' Késmárki fogadósnak azon gyászos jelentése váltá-fel, hogy Öcsém, Szűcs György nincs többé. Igen is! A' fogadós, elég gyengédtelen vala, egyszerre illy kérdést intézni hozzám „Ön, azon ifjúnak rokona úgy é bár, kit, itten, múlt hétfőn Cerva úrtól eltemettek?" Nem sokára, a' vendégfogadóban ott toppantt Jósa 'Sigmond oktató professor úrtól megértem azt is, hogy felejthetetlen György öcsém folyó October 2-án vagy is múlt szombaton, reggeli 6. és 7 óra között húnyt-el. Bertus öcsémet egészségesen, de a' szörnyű csapás által nagyon leveretve találám.