Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 2. 1708-1709 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1709

Eredeti. MOL. RSzL. G. 24. II. 6. [Külső címzés:] Excellentissimo ac Illustrissimo Comiti Domino Domino Nicolao Bercsény de Székes, Inclyti Comitatus Ungvariensis Supremo Comiti, Suae Serenitatis Ducalis intimo Senatori, per Hungáriám Locumtenenti et Supremo universorum Exercitum Generali etc. etc. Domino Domino et Patrono nobis gratiosissimo. [Gyűrűspecsét nyoma.] [Más kézzel:] 1709. [Csak az üdvözlő rész két utolsó szava és az aláírások saját kezüek.] Méltosságos Gróff, nekünk nagy jó Kegyelmes Urunk, Urunk és Patronusunk. Altallyuk ugyan egy felöl annyszor(sic!) esedezeő instantiánk által Excellentiádot búsítanunk, mind az által másfeleöl bátorítatunk azoknak alázatossan való terjesztésére Excellentiád eddig minden folyamodásinkban tapasztalt nagy kegyességévell. Az reánk limitált, de Excellentiád méltóságos interpositioiára Felséges Urunktúl kegyelmesen relaxait pénzbéli quantum után az naturálékat is repartiálván reánk ezen Tekintetes Nemes Vármegye, úgymint tizenketeődfél mása húst, 30 köböl gabonát és 40 s fél köböl zabot, azok iránt e napokban az executiót kellet már szenvednünk, mellyeknek megadására mint hogy elégtelenek vagyunk, pusztás jószágocskánkbúl semmi jövedelmünk nem lévén, és az kevés vetéstűi se búzánk, se gabonánk, se zabunk fön nem maradván, annyivall inkáb szarvas marhánk, kibül az húst lehetne praestálnunk, nem lévén, folyamodunk alázatos könyörgéssünk által Felséges Urunkhoz, hogy szánakodásra vévén fogyatkozott sorsunkat, méltóztassék pro hac via az praemittált naturálékat nékünk kegyeimessen relaxálni, máskint is feles és már elrongyossodot cseléddell lévén, bizonyára nem tudgyuk magunkat és azokat csak ruházatbéli szükségünk iránt honnét segéthessük. E mellet recenter nállunk lévén a szebelébiektül és németiektül

1 expédiait két szegény emberünk, nagy keservessen exponálták, mely kegyetlenül bánt vélek az dühösséggell tellyes német ellenség, úgy hogy a miat éppen végseő nyomorússágra és pusztulásra jutottak nyavalyások, a posterung is fogyasztván szegényeket; most penig ugyan Hont vármegyei Kovács János és Talossy uramék, nem tudatik, ex quo fundamento et quali authoritate, képtelen adózásokra kínszerítik és attrahallyák eőket ad suum placitum, úgy hogy ezek miatt is maidan kíntelenítetnek az lakó helyekbül elbuidosni. Ez iránt is esedezünk Felséges Urunknál, méltóztatnék azon helységeket (mellyek máskint Nemes Esztergami Káptalanhoz tartozandók), maga kegyelmes protectioia alá venni, és ha casu quo (kirül egyébaránt eddig hírünk nem volt) sub fiscalitate volnának, inkáb nékünk kegyessen conferal ni.