Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)
Dokumentumok - 1705
regeket hajtottam öszve Nagyságod méltósságos pátensleveli mellett, mely hadakkal, akkor egy fordulást tévén, megvettük Vinna, Homonna, Sztropkó és Csicsva várát, akkor Prínyi uramnak vicéje voltam azon seregekben, mellyeket is Nagyságodnak Tokaj alá bépraesentáltam, mely 12 sereget is Nagyságod két részre osztván, hattá [így!] sereget Andrási György uramnak, az hatot magaméval edgyütt Soós János uramnak adott Nagyságod, akkor oly kegyelmes disposítióval irántam az nemes ezer tisztei előtt, hogy kapitány uram után én legyek azon 6 seregben első főhadnagy, de mindhogy kapitány Sós uram akkor jelen nem lévén, s azon Nagyságod kegyelmes disposítióját nem értette, azért őkegyelme Barczi Sigmond uramot, mind jóakaróját tette vicekapitánynak, s mindeddig kapitány uramék velünk voltak s ide Erdély Országába bennünket békissértenek, de csakhamar idehattak, jóformán kimenvén Magyarországra Erdélybül, tőlünk s az ezertül elbúcsúztak, kiváltképpen Sós János úr, totaliter valedicálván, általláttuk, nem visseli tovább kapitányságot, mind mostani nehéz betegeskedésére s úgy más okokra nézve is. Barczi Sigmond uram is biztatott is, nem is bennünket, hogy közinkben jüne, mert Szakmar vármegyei jószága elpusztulására nézve örömestebb otthon marad, ha Kegyelmes Urunktul megnyerheti, mármost ezen mi ezerünk fő s vicekapitány nélkül vagyunk mind árvák, semmi jó rend nem lévén köztünk, hat sereg fő s vicehadnagyi csak egymásnak panaszolkodunk. Azért régi jó kegyelmes Uram, Nagyságodat alázatosson kérem, engem igaz szolgáját méltóztassék illyen gyámoltatlanságunkban consolai ni, s több igaz szolgáihoz nyújtott kegyelmességébül ki ne rekesszen Nagyságod engem is, hanem ha egyébre nem bár ezen hat seregben vicekapitányságra promoveálni, s Méltósságos Fejedelem Kegyelmes Urunk Őnagysága parancsolattya által promoveáltatni, kegyeimessen méltóztassék Nagyságod. Dicsekedhessem több hívei s szolgái között én is Isten s világ előtt Nagyságod sokakkal s velem is, régi igaz szolgájával közleni szokott úri kegyelmességével. Mindhogy örökké kívánva kívántam hadi ember lenni s azáltal promótiómat s becsületemet nyerni, az mint is (nem írom jactantiábul), még az Nagyságod méltósságos udvarában laktomban tapasztaltam Nagyságodnak szegény magyar nemzetünkhez s hazánkhoz való buzgó szeretetit, melyre nézve én is, legkissebb, de igaz híve lévén Nagyságodnak (Isten látod szívemet), első voltam nemes Ung vármegyében, ki feleségemet s jószágomat német kéznél prédára hattam, s Nagyságtok hűssége mellett zászlómat erigáltam s disposítióm által sokakat meghajtottam Urunk hűsségére, úgy most is nem gondolván testem sebesítésével, fegyveres paripám elnyeréssével s több kárvallásimmal, most kit német ellenségtül szenvettem, hazám s Nagyságtok hüssége mellett
