Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1705

őrzésére hagyván tízet az öregébül, a többinek fizetések itten kiadatik. Generálisunk vagy várbeli kapitányunk passusa nélkül az ott való portuson által ne bocsáttasson, hanem megfogván, külgye Kassára. Fogalmazvány. OSZK. Kt. FH. 978. 230. 54. Sárospatak, 1705. március 12. Sárospatak városának panasza a fejedelemhez a kuruc hadak garázdálkodásai miatt. Rákóczi elrendeli az eset kivizsgálását. Méltóságos Kegyelmes Urunk. Hogy az Úr Isten Nagyságodat országunk s hazánk szabadítására éltesse, szívünk szerint kívánnyuk. Mivégre kelletik ezen alkalmatossággal Nagyságodat megtalálnunk, oka nem egyéb, minthogy nem is mulathattuk el; mert miólta Istenünk segedelmébül országunk s hazánk szabadulásért Nagyságod fegyvert fogott, alá s fel járó hadak oly rút alkalmatlanságot rajtunk véghez nem vittek, mint kapitány Majos János uram, maga ezerébül való egy sereggel beszállván egy sereggel [így!] szegény helylyünkben, mellette lévő főhadnagyával Csomaközi Györgyei, és vicehadnagyával, Méltóságos Kegyelmes Urunk, aszt cselekették, hogy kapitány uram mellett lévén két katona, úgymint: Patolcsi Sámuel és Gazdag János, városunk tiszteit sarcoltatták, hogy kapitány uram számára pár csismákat, pokrócot és csomó töltéseket s egész nyereg szerszámot vegyenek, mert mindaddig, míg ezek meg nem lesznek, várasunkbul ki nem mennek, aminthogy harmadnapig is laktanak rajtunk, mindazonáltal varasunk tisztei a nagy félelem miatt addig bujkáltanak, hogy ezeket a kívánságokat elkerülték. Azomban főhadnagy Csomaközi György vicehadnagyával aszt cselekették, amelly tisztességes gazdálkodással hozzájok voltának, vélle meg nem elégettenek, hanem varasunk tiszteit közikben bekapták, oszt rútul pofoszták, a bort vélle désával hordatták, sőt varasunk tisztei annyira elfélemlettenek, hogy házoknál sem maradhattanak, aminthogy a vicehadnagy a fűbíró ablakán úgy belövöldözött, hogy csak alig hogy miatta gyilkosság nem esett, olly Isten ellen való káromkodásokat vittek véghez rajtunk, csuda, hogy az Isten véllek edgyütt a földdel el nem nyeletett. Reménkedünk nagy alázatosan Nagyságodnak, mint Kegyelmes Urunknak, méltóztassék Nagyságod ezen dologban bele tekinteni, dolgainkat orvostani, és szegény hellyünknek egy protectionálist adatni, hogy Nagyságod szárnya alatt szegény hellyünkben a rajtunk alá s fel járók miatt megmaradhassunk, és a felettébb való kívánságoktul immunitáltassunk, mert tellyességgel a szegénység igen megnyomorodott, sőt nem is győzi, ha csak Nagyságod hozzánk kegyelmességét nem nyujtya.