Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1705

nés nélkül folytassa számunkra. A pataki tömlöcben való rabok dolgát reideáltassa, miben determináltatik, informálljon. Fogalmazvány. OSZK. Kt. FH. 978. 204/a. 1 Nehezen olvasható szó, talán: „Tavaszit". 14. Kistapolcsány, 1705. január 16-17. II. Rákóczi Ferenc utasítja Büdöskuti Sámuelt, hogy a hajdan Wesselényi Ferencnek adott korcsmát adja át Szentiványi Mihálynak. Büdöskuti Sámuelnek. Hogy amelly kocsmát urunk elei Veseleni Ferentznek conferáltak, urunk jószági közzé applicállya s assignállya praefectus Szentiványi Mihály urnák. Fogalmazvány. OSZK. Kt. FH. 978. 204/a. 75. Tállya, 1705. január 18. Ismeretlen (talán Jánoki Zsigmond?) levele Radvánszky Jánoshoz Erdélybe, amelyben a nagyszombati ütközet utáni helyzetről, katonai és egyéb hírekről tudósítja. Bizalmas s kedves Báttyám Uram. Ajánlom köttölességel való szolgálatomat Kegyelmednek. Tettem valóságos relátiót azonal Kegyelmednek Nagyszombat mezejérül lött viszanyomulásunk felöl, melly írásomra relegálom most is Kegyelmedet. Léván subsistáltunk volt kevéskorig, de azután csakhamar Kistapolcsánba szálott maga Urunk, az hadakat penig körüllévő helyekre dislocálták. Az uram Petróczy uramra

1 őnagyságára Szepes, Lyptó, Árva s Túróc vármegyék commendója bízatattott, az öreg Barkóczy Ferenc uram aszerint más vármegyéket veszi föl, Eszterházy Dániel uram penig Nógrádot, Hontot, Gömert s Tornát. Egy rendbéliek Nagytapolcsánhoz, mások Nytrához, a többi penig Sentéhez máris gyülekeznek. Amelly bírót megárestált eperjessi commendás, több tisztekkel együtt kívánt méltóságos udvartul, Kegyelmes Urunk engemet rendelt, hogy annak tisztiben járjak el, aminthogy rendeltem is pro 26. praesentis Szendrőben terminust. Az gyalogságát, mintegy harmadfél számbul állót Laszkár s Nóvák

2 kőzett lévő rétségben eltemetek, maga személyre penig továbbra mire jütt? az idő mutatya meg.

3 Hogy erre jüttem, vettem vala bányavárosok felé utamat, bizony csak azért, hogy bús szévű radványi aszonyokat láthattam volna meg. Éppen inconsolabilis húgomaszony őkegyelme, nagyaszony búslakodása penig annál veszedelmesebb, hogy magába fojtya. Valamit tuttam, pro consolatione elküvettem, egyszersmind penig pro amni casu mint készécsék magok dolgát, csekély teccésemet kiattam. Szendrőbe fogom várni Bereg

4 Máttyást az őkegyelmek parancsolatyával, ha hogy javalásomat