Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1707

347. Rozsnyó, 1707. január 31. A fejedelem a Szenátus határozata alapján szabályozza a máramarosi só forgalomba hozatalát és árát. Illustrisimi etc. Salutem etc. Az régen országostul s nemzetségestül óhajtót és munkálódott sónak hazánkban leendő bővségérül akarván kegyeimessen provideálnúnk, hogy mindazon fogyatkozások, mellyek ekoráig nem kevés kárával az hazának, keservesen tapasztaltattanak, tolláltassanak, megengedtük mind vízen, mind peniglen szárazon való kereskedését, és mivel az máramarossi aknáknál egy küsó jár 25 pénzen, Szigetnél penig 30 pénzen, kegyelmesen rendeltük, hogy Tokajnál, mellyet az Tiszán szálakon alá szállítanak, légyen az ára per praeemptionem 80 pénz, melly praeemptiót is committáltuk praefectusunknak. Ugy mindazonáltal, hogy az haza lakosinak szükségére és kereskedésére azon praefectusunk egy magyar forinton adgya kövét a sónak, és úgy szárazon minden felé lehessen szabados vitele az lakosoknak, mind magok szükségére, mind penig annak rendi szerént való kereskedésére, hogy a szerént folyván az kereskedés, helyes és rendes árán bővülhessen el távúi levő vármegyékben is a só. Minthogy penig némellyek, kik magok hasznokat inkább, mint az közjót keresik, ezen kegyelmes rendelésünket ne abutállyanak, [így!] az vízen szállítván alá a sót, netalám némely helyeken szárazon rakván, az haza fogyatkozásával rakásokra congerállyák és magok kezek alatt tarcsák, kegyelmesen resolváltuk, hogy az közelebb való két harmincadosúnk, az munkácsi és szölősi, rendellyék magok embereit Újlakhoz, Naményhoz és Tarkányhoz, ollyanokat penig, az kik az sóldosoknak praestálásátúl, avagy az közönséges szükség úgy kívánván, á personali insurrectione

1 azon nevezett alatt magokat ki ne vonnyák, kiknek hite alatt hivatallyokban fog járni, hogy valaholott ollyan letett sót találhatnak, azonnal ország számára confiscállyák. És mivel találkoznak ollyanok is az haza lakosi közül, kik Máramarosban megvévén a sót magok alkalmatosságára nézve, akárhol is kívánnák szárazra szállítani, mellybül hogy csalárdságok ne szármászanak, másutt kirakatni vízrül ne engedgyük, hanem Tokajnál, úgy, hogy ottan hadgyák a szálakot praefectusunk keze alatt, a sónak penig redemptiójáért minden küsótúl tartózzanak 20 pénzt létenni, és úgy szabadossan annak utána szárazon vitetni. De mindazonáltal azt is kegyeimessen considerálván, hogy az egész haza szükségére kívántató só nemcsak vízen szállítathatik, hanem az közelebb való nemes vármegyék lakosi megvévén Máramarosban a sót, pro sui commoditate szárazon kiszállíttyák, azt sine praeemptione

3 kegyeimessen megengedtük, hogy szabadossan, az hová teccik, vitethetik, úgy mindazonáltal, hogy