Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Dokumentumok - 1707

Magunk, sem successorink, avagy attyánkfiai is külömben a megírt falút és szőlőtt ne apprehendálhassák, hanem a praespecificált 6000 rhénes forintoknak említett föstrásamester hívünk, vagj praescriptusi számára való letételével. Aminthogj inscribállyuk, adgyuk és modo praevio conferállyuk is megnevezett hívünknek és praescriptussinak. Hamm nostrarum vigore et authoritate literarum inscriptionalium mediante. Datum Rosnaviae die vigesima octava mensis January anno Domini millesimo spetingentesimo spetimo. F. Rákóczi m. p. Franciscus Aszalay m. p. [Fejedelmi pecsét töredéke] Eredeti. OL. G. 19. RSzL. II. 3. C-D. 338. Rozsnyó, 1707. január 28. Rákóczi a kuruc hadak által felégetett Jászóújfalu kérésére utasítja Abaúj vármegyét, hogy a község terheit mérsékelje. Méltóságos Fejedelem, nekünk Nagy jó Kegyelmes Urunk! Keserves panaszunk és egyszersmind alázatos instánciánk által kéntelenettettünk az Nagyságod kegyelmességéhez alázatossan folyamodni. Nyilván vagyon, hogy mi is edgyügyü aláb megírt lakossak, eleitül fogvást szivessen igyekeztünk ez nemzettséges igaz ügyet mind értékünkkel, mind penig fegyverünkéi és minden erőnkel promoveálni, és mind Nagyságodat, mind penig az nemes országot igazán és hüségessen szolgálni, úgyhogy ma is 24 mezei katona és hajdú vagyon oda edgyügyü falunkbúi, akik éjjel és nappal az nemes országot fegyverekkel hüségessen szolgállyák. Mi is penig eggyügyü szegény lakossak, valamire elégségessek vagyunk, mindazokat készek vagyunk az Nagyságod igaz hűségében elkövetni, de megvallyuk alázatossan, hogy a fellebb való napokban Kassa várossának az ellenség által való megszállásának alkalmatosságával nagy keserűséggel és kimondhatatlan nagy kárvallással illettettünk, holott Cassa várossátúl távoly lakván, némelly katonák falúnkban eljöttének és minden irgalmasság nélkül nemcsak szalmás életünket és marha szülésünket [így!], amellyekbül az ellenség élhetett volna, de templomunkat, harangjainkat és házainkat is meggyújtván, minden azokban lévő javainkkal edgyütt porrá tették és tűzzel megégettek, melly miatt immár mostan nemcsak bujdosókká, de egyszersmind majd éhelhalókká is lettünk és maradtunk. Mindazáltal ez nemzettséges fegyverkezés által országunknak nagyobb boldogságát naponként várván és reménlvén, hogy minékünk is, bujdosó szegény lakosoknak idegen országra ne kellessék mennünk, sőt az Nagyságod kegyelmes szárnyai alatt edgyügyü helységünket megépíthessük és meglakhassuk, alázatossan reménkedünk mint Kegyelmes