Bánkúti Imre: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1. 1705-1707 (Miskolc, 2003)

Bevezető

fogdosást, a tisztek visszaéléseit éppen a helytörténeti forrásanyagban tudjuk feltárni. 1708-tól az iratok tanúsága szerint egyre több a gond a hadellátásban, a pénzadózásban. A nemesi vármegye szerepe formálissá vált, a Hadi Commissáriátus működése szétesett, a kivetések beszedése egyre inkább a hadsereg kezébe került, ami rengeteg túlkapással (excessus) járt. A lakosság terhei elviselhetetlenné fokozódtak, a falvak gyakran elmenekültek, az erdőkbe húzódtak az adószedő katonák elől. Az 1709. évi rossz termés, a pestis eluralkodása következtében sok helyen a lakosság létezésének fizikai feltételei is veszélybe kerültek, lásd pl. Fáy István murányi kapitány jelentéseit. Ezt a folyamatot valóságában a helytörténet tudja feltárni. A társadalom sokrétűségét, a nemesség egyes csoportjainak helyzetét, terheit szintén csak a helytörténet képes bemutatni. A nagy számban található kurialista, armálista és egyházi (csak házzal rendelkező) nemesség adóztatásáról Rákóczi külön rendeletben intézkedett: ezt a nemesség és parasztság közti határon elhelyezkedő réteget végül a nemesség közé sorolta - ha az ennek megfelelő terheket vállalják. Ugyancsak fontos volna azoknak a birtokos nemeseknek a működését, tevékenységét bemutatni, akik gyakran országos munkakört is betöltöttek (a Szepessyeket, a Szirmayakat, vagy pl. Szentpétery Imre borsodi alispánt, brigadérost; Szentiványi Mihály zempléni alispánt, a Rákóczi-birtokok prefektusát; Lónyay Ferenc országos fegyveresítő és ruházati főcommissáriust stb.) A régió társadalmában külön színt jelentettek a Hernád-Sajó menti hajdúhelységek, amelyek az ország második legnagyobb hajdúkörzetét jelentették. Ezek a Rákóczi-birtokok keretében éltek, de nem rendelkeztek olyan önálló státussal, mint a Szabolcs megyei hajdúvárosok. Katonáskodásukról, a megyéhez és a nemességhez való viszonyukról több dokumentum szolgáltat adatokat. Vagy felhozhatunk egy olyan országos méretű jelenséget, mint a lakosság tizedét elragadó pestisjárvány. Ezt ugyan gyakran emlegetik a történeti munkák, de története nincs feldolgozva. Erre leginkább a helytörténet hivatott: mert csak a helyi adatok gondos öszszegyűjtésével tudjuk bemutatni a járvány elterjedését, és áldozatainak pontos, vagy azt megközelítő számát.