Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Mikro- és makro történet két olyan konstrukciós vezérelv, két megközelítés, ami ennek a teljes egésznek, ennek a „valóság"-nak, az emberi életnek bizonyos, lényegesnek tekintett, s ugyanakkor más szintű és emiatt más szerkezetű összefüggéseit emeli ki és ragadja meg. Alternatív megoldásokról van szó, nem paradigmákról, amelyek kizárják egymást - még akkor is így van ez, ha az irányzatok igényei néha ilyenként fogalmazódnak meg, vagy jelennek meg egymás szemében. Az empirikus valóságban és a történelemben is cselekvő emberekkel van dolgunk. Ok a konkrét szubjektumok, minden egyéb társadalmi képződmény belőlük tevődik össze. Ezek az emberek egymás kölcsönös életfeltételei, egymásra vonatkozóan cselekednek. Mindenkori akcióik nem feltétel nélküliek: korábbi cselekvéseik eredményei - mind tárgyi, mind kapcsolatbeli tekintetben - ezeknek előfeltételeivé váltak s válnak. Más szóval: a maguk és mások korábbi cselekményeinek az eredményei aktuális akcióiknak feltételeit és eszközeit határozzák meg. így szabadon cselekszenek - abban az értelemben, hogy cselekvésük egyéni választás és döntés eredménye - , de nem szabadon választott körülmények között. Az, hogy milyen belső feltételekkel indulnak ebbe a döntési és cselekvési folyamatba, eddigi életük, tapasztalataik eredménye - de már ezek a tapasztalatok is áthagyományozott, átvett és az átvételük és használatuk folyamatában újra megfogalmazott, mégpedig egyénileg átfogalmazott konstrukciók eredménye. Az egyén szocializációja így nem más, mint társadalmiságának kifejlődése. Ebben a folyamatban fejleszti ki - vagy sajátítja el - azokat az ismereteket, készségeket stb., amelyek ennek az emberi és egyben társadalmi szövődménynek a reprodukciójához, s ugyanakkor saját élettevékenységének folytatásához szükségesek. Mindez mindig adott körülményekből, adott tárgyi feltételekből, de struktúráit emberi és így társadalmi viszonyokból kiindulva történik. A társadalom, a történelem emberi élettevékenységek összefonódása, folyamata. Makrotörténeten ennek alapján azt a megközelítést lehet érteni, amely nagyobb képződményeknek, emberi csoportosulásoknak, társadalmaknak, kultúráknak a fejlődésére összpontosít, ezeknek lényeges (illetve a kutatás kiindulópontja, társadalomfogalma révén lényegesnek tartott) fejlődési vonulatait, struktúráikat emeli ki, s ennek alapján magyarázza a múltat, a múltból pedig a jelent. Az általa alakított modellek egy egésznek bizonyos általános vonásaira, összefüg-