Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Veress a parasztcsaládot az együtt termelő és fogyasztó rokonok gazdasági szervezetének tekintette, amelyet a „rokonság más csoportjaitól elsősorban gazdasági különállása választ el."

19 A Perényibirtok falvainak részletes elemzése alapján a jobbágyháztartások négy fő típusát különböztette meg: 1. Közös telekbirtok, de az egyes családtagok

20 külön dézsmatartozással összeírva. Több rokon és velük élő nem rokon „kiscsaládnak" nyújt a telekbirtok megélhetést. A termelőmunka és a gazdálkodás valószínű, hogy a legkülönbféle együttműködés mellett mehetett végbe, de a fogyasztás részben vagy egészben is elkülönülhetett. 2. Közös telekbirtok, de a háznépen belül nincs elkülönült háztartásokra utaló jel, az együtt élő közösség kifelé zárt egységet mutat. A földesúr felé a függés csak a háztartásfőn keresztül érvényesült, a többi jelenlévő családmag a telkes gazda személye mögött rejtve marad. „Minimális kerete az apaági nagycsalád, maximális kerete azonban nem haladja meg a szolgákkal kibővült háznépet, mely nagyobbrészt megőrzi termelésének és fogyasztásának az egységét."

21 3. Létalapja nem az agrártermelő-üzem [telek], tagjai a jobbágyparaszti árutermelésben önállóan vagy egyáltalán nem vesznek részt, vagy csak alkalmilag, időlegesen. Ez a típus a jobbágyparaszti kisegzisztenciákra lehetett jellemző. Ezekről a háztartásokról Veress azt is feltételezte, hogy valamilyen parasztiparon alapultak. Az ilyen háztartások kevés családtagot tarthattak el, és azok munkaerejének tekintélyes része más háztartásokat szolgált ki. 4. Elsősorban a termelőeszközök fogyatékossága miatt „ketten-hárman" összefogófél- vagy negyedtelkes jobbágyok. Háznépük alig haladhatta meg a kiscsaládot, esetleg a szülőknek az egyik házas gyermekükkel való együttélését [törzscsalád], mert nagyobb létszámot az ilyen gazdaság nehezen tarthatott volna el és munkaszükséglete sem indokolt. Veress az első két változatot tekintette az árutermelő paraszti közép- és nagygazdaságokra jellemzőnek, amelyeknek közös vonása volt a „familiáris" jelleg, de amelyek között szerinte a „familiaritáson 19 „Zárt egységgé éppen a gazdasági közösség teszi, létszámát pedig - a közösségben élő rokonság kiterjedését - az együttélés mindenkori gazdaságossága szabályozza." Veress E., 1966. 367. 20 Itt nyilván a kiscsaládok részben elkülönülő háztartásairól van szó (külön kenyéren élés), amelyeket e kiscsaládok fejei jelenítenek meg a dézsmajegyzékekben. Lásd még Bakács I., 1957. 62. 2

1 Veress É., 1966. 370.