Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

nyugat-európai agrárfejlődés középkori modellezésére kívánták néha kritikátlanul és egyoldalúan (Barbara Hanawalt, Alan Macfarlane stb.) - felhasználni. Csajanov alapműveinek angolra fordítása (1966), különösen „A parasztgazdaság szervezése" c. munkája ösztönzőleg hatott Nyugat-Európában a paraszti háztartásszerkezetre és annak történeti formáira irányuló kutatásokra. A Cambridge Group for the Study of Population and Social Structure összehasonlító háztartásnagyság vizsgálatai (P. Lasiert, R. Wall), E. P. Thompson „morális ökonómiája", a „családi fejlődési ciklus" elmélete (L. Berkner, J. Goody) és a paraszti gazdálkodás „racionalitásának" vizsgálata (H. Medick) - hogy csak néhányat említsek a jelentősebbek közül - mind merített Csajanov munkásságából. A pusztán kvantitatív forrásokon, elsősorban a népességösszeírások és népszámlálások nominális adatain alapuló nyugat-európai háztartásszerkezeti elemzések kritikusai már a hetvenes évek közepén több ponton megkérdőjelezték a Laslett-iskola addigi kutatási eredményeit.

5 A különböző népszámlálási listák adatainak mechanikus felhasználásával, a nyers kvantifikációval szemben az egyik legfőbb forráskritikai ellenérv az volt, hogy az egyes időpontokban végrehajtott összeírások felvételi egységei tartalmilag eltérőek voltak. A különböző időpontok összehasonlítása tehát még ugyanazon a területen is nagy körültekintést igényel, és csak az egyes adatfelvételek összehasonlító elemzésével és a népszámlálási utasítások változásainak figyelembevételével lehetséges.

6 Peter Laslett és munkatársainak érdeme, hogy a történészek és a történeti demográfusok figyelmét a nominális népességösszeírásokra és népszámlálásokra irányította. A kvantitatív feldolgozások során azonban legtöbbször nem alkalmaztak kontroliforrásokat a népességösszeírások adatainak kiegészítésére, és így a különböző területekről és s Berkner, L. K., 1975. 721-738., Mitterauer, M., 1975. 226-255. 6 Angliában a házban élő (al)bérlőket (lodger) és bérlő családokat az 1851. évi népszámlálás összeíróívein a háztartásfő alá sorolták, elkülönült háztartásként ugyan, de önálló háztartásfő feltüntetése nélkül, ezért néhány elemző őket is az első helyen feltüntetett háztartásfő háztartásához számította. 1851, és különösen 1881 után azonban megváltoztak az összeírok számára készített népszámlálási utasítások, és a bérlő családokat (az egyedülálló albérlőt is) különálló háztartásnak tekintették, feltüntetve a bérlőcsalád háztartásfőjét is. A különböző időpontok mechanikus öszszehasoníítása jelen esetben arra a téves következtetésre vezethet, hogy az átlagos háztartásnagyság egyre csökkent, holott a változás mögött csak a népszámlálási utasítás megváltozása, pontosítása állt. Higgs, E., 1990. 70-71.