Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

zásakor sokszor nagyon is „beszédesek" a hallgatások. Jelzés értékű, hogy mikor, hol és miről nem mertek beszélni vagy írni az emberek. A História Domusok esetében természetesen meghatározó az illető plébános felkészültsége és személyisége is. Esetünkben maga a szerző tájékoztat minket 1940-ben arról, hogy eddig nem mert és nem akart írni. Ez a viselkedés szeizmográfként jelzi a lakosság biztonságtudatát. Az általam vizsgált plébániai könyvek között a csíkszentmiklósi História Domus az első, amely a 20. században „erős kitérést" jelez a közösségi biztonságérzet szeizmográfján. A bőszénfai németek és magyar papjuk A Somogy megyei Bőszénfa plébánia História Domusában is jelentős szerep jut a háborús 1944-45-ös esztendőnek. Ebben az esetben azonban a világháborús bejegyzéseken túl van két olyan részlete a História Domusnak, amely alkalmasnak mutatkozik arra, hogy mikrotörténeti vizsgálat tárgya legyen. 1935-ben az elsősorban német lakosságú Bőszénfán - felsőbb sugallatra - bevezették az augusztus 20-i ünnepi miséken a magyar nyelvű éneklést. A német lakosság jelentős része ezt - joggal - magyarosítási kísérletként élte meg. A falu plébánosa kultúrharcnak tekintette a kérdést és nem volt hajlandó engedni a helyi „Kulturverein"

9 követeléseinek. Ennek eredményeként a templom félig kiürült, csak a nők jártak el az istentiszteletekre. A plébános és a hívek közötti vita, elsősorban a Harmadik Birodalom nyomasztó árnyéka következtében a plébános vereségével végződött. 1940-ben az elszántan magyarosító plébános helyére olyan egyházfit helyeztek, aki jobban értette az „idők szavát". Véleménye szerint elődje szerencsétlen időpontot választott a magyarosításhoz. A helyi kultúrharcnak köszönhetően azonban a hitéletnek csak „romjai maradtak meg". Bőszénfa túlnyomó része a Volksbundba tömörült."

10 Ismét felmerül egy kérdés: vajon akkor is a Volksbund felé hajlik a helyi németség, ha kevésbé ügybuzgó plébánosa van? Ellenállásuk és fellépésük „spontán" cselekedet volt vagy pedig összekapcsolódott a hazai németség nemzetiségi törekvéseivel? Netán az első perctől kezdve szerepet játszottak benne egyes náciszimpatizánsok? Kérdések, melyek pusztán a História Domust vizsgálva megválaszolhatatlanok. Más jellegű forrá9 Német nemzetiségi kulturális egyesület. 10 Bőszénfa plébánia História Domusa, 43.