Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

CSÓTI CSABA A História Domusok szerepe a 20. századi történelem kutatásában (Somogy és Csík megyei példák alapján) A helytörténettől a mikrotörténelemig Az 1989-90. évi rendszerváltást, majd az első szabad önkormányzati választásokat követően Magyarországon egyfajta község-történetírási láz vett erőt az amatőr helytörténészeken és a hivatásos kutatókon egyaránt. Ez a lelkesedés - úgy tűnik - mind a mai napig tart. A temérdek falukrónika váltakozó színvonala szükségessé teszi, hogy a község-történetírás forrásairól, a források kezeléséről olyan, a helyi sajátosságokra figyelmeztető tájékoztató munkák készüljenek, amelyek a helytörténetírást a mennyiségi szemlélettől (ld.: „az a jó községtörténet, ami vastagabb, mint a szomszéd falué") a minőségi megközelítés felé terelhetik. A kutatók orientálását segíthetnék elő olyan repertóriumok és forrásgyűjtemények is, amelyek egy-egy, elsősorban helyi jelentőségű tematika szerint gyűjtenék össze a különböző községekre vonatkozó dokumentumokat. Bár ezeknek a kiadványoknak az esetében elsődleges cél a helytörténeti vonatkozások kihangsúlyozása, haszonnal forgathatnák a mikrotörténelem iránt érdeklődők, az egyes társadalomtörténeti esettanulmányok készítői is. Az ilyen kötetek publikálása talán abban is segítene, hogy csökkenjen az „álcázott forrásközlések" száma, vagyis az a gyakorlat, hogy egyes fejezetek szövegébe több oldalas, eredeti dokumentumokból kimásolt szövegrészleteket helyeznek el. A faluközösségek mikrotörténelmi megközelítése sem nem újszerű, sem nem kivitelezhetetlen törekvés. Ha arra gondolunk, hogy a mikrotörténeti kutatásokban milyen jelentős szerepet foglalnak el a középkori és koraújkori falvak esetvizsgálatai, akkor érthetetlen, hogy a modernkori községtörténeteknél miért nem próbáljuk meg kamatoztatni ezeket a tapasztalatokat.