Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
identitás megerősítését szolgál(hat)ja, úgy a felejtés rítusa az ideológiai rendszer kirekesztő mechanizmusait erősíti, legyen szó emberről vagy akár személyes múltról. A damnatio memoriae-t, jelen kontextusban egy olyan rítusként gondolhatjuk el, melynek során hétköznapi emberek reflektálatlanul, tehát nem (feltétlenül) tudatosan, a pusztán emlékezeten nyugvó személyes rnúlt politikai áthangolásával átalakítják a szubjektív, elbeszélt élettörténetüket, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy az új diskurzusba (vö. 'newspeak') nem illeszkedő elemek megtagadtatnak és elfelejtetnek: valódi kiűzetés ez a memóriából. A dokumentum mint fikció és a nyelv mint „ellenállás" A fentebb tárgyalt önéletrajzok, véleményem szerint a már érintett emlékezési-felejtési stratégia mellett azonban másról is számot adnak. Részint egy-két példával fűszerezve már említettem a politikai nyelv 'metaigazságainak' jelenségét, ám ezek - legalábbis a teljes szövegkorpuszt tekintetbe véve - voltaképpen nem számottevő súlyúak. Általánosabb értelemben ennél jóval jelentékenyebbnek tűnik számomra az önéletrajzok olvasási szempontjának kijelölése: olyan narratív történeti forrásokkal van dolgunk, melyeknek szemantikus tartalma már elvileg sem nagyon igazolható (kivéve a fentebb bemutatott néhány példát), s nem kell nagyon gyanakvó természetűnek lennie az archívumok búvárlójának, ha egyes szövegbeli elemek sokadik, már-már toposzszerű felbukkanása nyomán kissé összevonja a szemöldökét. Ilyen pl. a „fasizmus alatti folytonos üldöztetés", az MKP/MSzDP, majd később MDP-tagság, fiatalabbaknál a SzIT, nőknél az MNDSz tagkönyv felemlítése 16 , „a szemináriumi/párt-/szakszervezeti szemináriumok látogatása", a „munkásszármazás"stb., ám legmesszebbre talán mégis az az elbeszélő merészkedett, aki már 1936-ban(!) azért hagyta el a Schenker céget, mert azt a Deutsche Reichsbahn vásárolta meg, s „nem akartam többé német vállalatot kiszolgálni" 17 . A szöveg mélyebb elemzése nélkül is nyilvánvaló, hogy 1948-ban a 'német' szó nem más mint a 'fasiszta' hallgatólagos változásképpen diskurzusváltásnak elsőrendű jellemzője, többek között ez történt az 1989 utáni Magyarországon is. Bár a váltás iránya épp ellenkező volt, különös, hogy a rítus forgatókönyve szinte megegyezett az 1945, s főleg 1947-48 után történtekkel. 16 Talán a két utóbbi, kevésbé ismert szervezet rövidítésének feloldása: SzTTSzakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom, míg MNDSz = Magyar Nők Demokratikus Szövetsége. 1 7 MOL-XXIX-G-10-a-3.d. [B. L. önéletrajza]
