Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

lensége teljesen beigazolva nem lévén, segélyre minősítettnek ezúttal sem véleményezhetni".

18 Az érintettel ugyan nem közölték, de az iratokból nyilvánvaló az elutasítás leggyakoribb valódi indoka: a Ferenc József által adományozott százezer forintos keret gyorsan kimerült. Tartósabb eredményt hozott a másik célkitűzés, hogy a szabadságharc emlékét ápolják. Az egyleti névsorokat kinyomtatták, az 1848/49-es rang és az egyleti tagság pedig a vizsgálatban szereplő személyeknél is az identitás részévé, az életrajz elmaradhatatlan elemévé vált. A Bach-korszak alatti tevékenységre viszont a feledés homálya borult. Az amnézia méretét jól mutatja, hogy Bona gyűjteményében a vizsgált esetek felénél semmilyen adat sincs az 1850-es évekről, holott a szerző a források igen széles körét hasznosította. Ezek egy részét magam is forgattam (Szinnyei, Történelmi Lapok, Vasárnapi Újság), s közben néhány életrajzot sikerült összegyűjteni. Számuk a módszeres elemzéshez kevés, de egy-egy példa erejéig érdemes bemutatni őket. Egyesek pályája a későbbiek során magasba emelkedett: Mészáros a kultusz tárcánál miniszteri tanácsosi rangot ért el, Kámánházy és Tomcsányi vezető bíró lett az ítélőtáblán, illetve a Kúrián, Kármánt és Nehrebeczkyt országgyűlési képviselővé választották, Korb pedig százezer forintnyi vagyont szerzett. Életrajzíróik a szabadságharcot valamennyiüknél megemlítik, az ezt követő hivatalvállalás viszont egyedül Mészárosnál kerül szóba. Az eltérésnek számtalan magyarázata lehetséges, ám látnivaló, hogy maguk az életutak is különböznek: a miniszteri tanácsos tisztviselő maradt, a többiek viszont foglalkozást váltottak. Mások nem futottak be ilyen meredek karriert, például Mütter vagy Tipula, amit életrajzuk azzal magyaráz meg, hogy pályájuk a szabadságharc után derékba tört. Ennek illusztrálására részletes képet kapunk az előbbi félbemaradt tanulmányainak küzdelmes befejezéséről, az utóbbi kimeneküléséről külföldre, hivatali karrierjükről azonban nem esik szó, mely korszakunkban inkább emelkedik s csak a kiegyezés idején torpan meg.

19 Néha téves adatok fedik el a hivatalvállalás tényét (rnint az erdészi, tanári vagy gazdatiszti állás Borsy, Mütter és Radakovics esetében), többször pedig a birtokra való visszahúzódás közhelyes fordulata leplezi el a valóságot (pl. Bogyay József, Büky, Szabó). Még egy forráscsoportra utalnék: a 18 MOL K57-1868^176. A másik két folyamodvány: 4455, 4900. 19 1848-49. Történelmi Lapok 1897/15-16; Vasárnapi Újság 1907/41.