Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

Tanulságos egybevetni a 30 kényszersorozottnál a leszerelés és a hivatalvállalás időpontját. Első közelítésben azt tapasztaltam, hogy a két folyamat párhuzamosan haladt, vagyis egy-egy évben nagyjából ugyanannyian hagyták el a sereget s vállaltak polgári foglalkozást. Ebből az azonnali munkába állás következnék, a dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. 1850-ben például öten szereltek le és négyen kezdték meg hivatali pályájukat. Az első évről lévén szó, azonos személyeket várnánk mindkét helyen, valójában a két időpont egyedül Drakulits Dániel esetében egyezik. A többi leszerelő csak néhány esztendő múltán helyezkedett el, a másik oldalon viszont hárman úgy vállaltak hivatalt, hogy közben még katonák voltak. Nem mondom végig az összes évet, a lényeg annyi, hogy a 30 kényszersorozottból 9-nél a hivatalba lépés megelőzi a leszerelést (Alexi, BernolákSzlanitzki, Bolváry, Meixner, Molnár, Mütter, Orosz, Szebényi, Verebély). A jelenség magyarázata a tartós szabadságolás, vagyis az adott személyt még nem bocsátják ugyan el a hadsereg kötelékéből, de szolgálataira, jelenlétére már nem tartanak igényt. Ez estenként néhány hónappal, de gyakran több évvel lerövidítette a katonáskodást, s a leghosszabb ideig, öt kerek esztendőn át Orosz Ferenc töltötte be szabadságos katonaként Miskolcon előbb a kerületi pénzügyigazgatóság, majd az itteni szolgabíróság napidíjas írnoki állását. A polgári életbe való visszatérés kapcsán arról sem szabad megfeledkezni, hogy 1853 decemberében egy rendelet megerősítette azt a korábbi gyakorlatot, amely szerint a kiszolgált katonákat előnyben kell részesíteni az alacsonyabb állások betöltésénél.

11 Nem tudni, hogy a vizsgált személyek elhelyezkedését, végleges alkalmazását a rendelet s a szokás csakugyan megkönnyítette-e, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy tisztjeink a cs. kir. katonai hatóságtól kapott elbocsátó levelet állásfolyamodványaik mellékleteként benyújtották, s a személyzeti anyagok így rögzítették - esetenként a honvédségnél eltöltött idővel együtt - a hadseregben eltöltött éveket. Hosszasabban foglalkoztam a kényszersorozásokkal, ezért nem árt emlékeztetni valódi súlyukra. 98 fős mintánkban a közlegényként besorozattak nem egészen egyharmadnyi részt képviselnek, vagyis a jókora többség esetében a honvédtiszti szereplést és a hivatali ténykedést nem választja el a kényszerű katonáskodás. Elkerülésére esetenként magyarázatot találunk az életrajzokban. 13 személynél pél11 Magyarországot illető országos kormánylap 1853.1114.