Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
ző nagyon magas. Itt érdemes rámutatni a kommunikáció teória egy általános mozzanatára: ha a feladó üzenetét távoli címzetthez kívánja eljuttatni a zajos háttér ellenére, a kétértelműség lecsökken, ha ugyanaz az üzenet újra és újra ismétlődik különböző csatornákon és különböző formákban." 29 A szimbolikus antropológia képviselői újrafelfedezték van Gennepnek az átmenet rítusairól szóló elméletét (1908) 30 , melynek hatására megkezdődött a közösségi rítustanulmányok folyama. Arnold van Gennep egyébként a társadalomelemzés rrundenkori alapegységének az egyént tartotta: „Minden egyén sokrétű társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik" - írta az 1900-as évek elején - „és a hagyomány szabta korlátok között joggal ellenszegülhet a kialakult viszonyoknak: a családban a hitves megválasztásával és a születések korlátozásával; mint katona valamely hősi tettel; mint választó a szavazatával és így tovább. Más szóval - hogy megértsük a teljes társadalmi élet mechanizmusát -, az egyénből kell kiindulni és nem a közösségből, amely csak elvonatkoztatás, legjobb esetben távlati kép, mint a légifelvétel." 31 Turner, majd később Leach terepmunkájuk során újraértelmezték van Gennep rítusleírási sémáját, és tanulmányaik középpontjába nem a kutatók által meghatározott szegmensek szerint „felépülő" vagy „felépített" közösséget, hanem az adott eseménysor, rítus, akció „itt és most" alakuló „kvázi-közösségét" állították,, melyek az egyéni életutak szemszögéből érthetőek meg leginkább. Ennek az irányzatnak folytatásaként, de egyben kritikájaként is bontakozott ki Geertz elmélete. Geertz szerint az „a nyugati elképzelés, hogy a személy szüárd körvonalakkal rendelkező, egyedi, többékevésbé egységes motivációs és kognitív univerzum, hogy a tudat, az érzés, az ítéletalkotás és a cselekvés dmamikus középpontja, amely külön egészként szerveződik meg és elkülönül úgy a többi ilyen egésztől, mint társadalmi és természeti háttértől, bármily helyesnek látszik is számunkra, más vüágkultúrák kontextusában rendkívül 29 Leach, Edmun: Culture and communication. Cambridge Univ. Press, London Cambridge, 1976.404. 30 Van Gennep: Les Rites de Passage. Paris, 1908. Lásd erről: Fejős Zoltán: Az átmeneti rítusok. Arnold van Gennep elméletének vázlata. Ethnographia 90. (1979) 406414. 31 Van Gennep gondolatait idézi: Cocchiara, Giuseppe: Az európai folklór története. Gondolat: Bp. 1962. 467. Manuel de Folklore Français contemporain. Arnold van Gennep. Auguste Picard: Paris, 1943.
