Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

melléképület tartozott. Egy saját faiskola szállította a gyümölcsfákat. A fürdők, sport-berendezések, olvasótermek és egy dalegylet számára is helyet biztosítottak A kolerajárvány közben rumos teát, és utána, a nyári hónapokban, ecetes teát osztottak ki a munkásoknak. Amikor rájöttek arra, hogy az ecet gyakori gyomorbetegségeket okozott, egy szódavízgyártó készüléket szereztek be, hogy az ingyen italokat továbbra is kioszthassák. Hangsúlyoznunk kell emellett, hogy a gyár fejlődése tervezett és folytonos volt, amelynek során a kolónia kiépítését, az életviszonyok javítását is számításba vették. Azonban valami mást is meg kell említenünk: a vezetőség magatartása a munkásokkal szemben erősen paternalisztikus jellegű volt. Az életkörülmények pozitív változásai főként tiszta gazdasági megfontolások és gyakran nevelői igények miatt következtek be. így az italok kiosztásának a célja az alkoholfogyasztás korlátozása is volt. A munkáslakásokban tisztaságot és rendet követeltek. A dalegylet vezetői egy katolikus plébános és egy református lelkész voltak. Az egészségügyi nevelés a szakiskola tantervének részeként szerepelt. Mindezeknek az intézkedéseknek az volt a céljuk, hogy a gyári alkalmazottakban testületi tudatosságot teremtsenek, és ne engedjenek a munkások ellenállásának, a gyár vezetőségével és tisztviselőivel szemben. Ez a gyár magasabbra emelte az igényeit, mint ahogy ezt egy magánvállalkozó tette volna. így például a szakiskolát azzal a határozott céllal indították, hogy a magyar képesített munkások arányát a nem-magyar munkásokkal szemben megnöveljék. Még ha későn is következett be a katolikus templom felépítése, akkor is mutatja, hogy mennyire fontos volt a katolikus vallásnak a befolyása. Elmondható, hogy a városi munkások helyzete a mezőgazdasági munkásokkal és a napszámosokkal szemben valamivel jobb volt. Az is megállapítható, hogy határozott tagozódás létezett a munkások között. Ennek alapja nem csak a képzett munkások és a napszámosok, hanem az állandó állású munkások és a rövid időre alkalmazottak között is létező különbségek voltak. Miből álltak ezek a különbségek? A „társláda", ami egy nyugdíjpénztár szerepét játszotta, csak tíz év tagság után fizetett. A kölcsön, amit a munkások és más gyári alkalmazottak kedvező kamat mellett felvehettek, ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy a kérelmezőnek egy állandó állása legyen, mert máskülönben a visszafizetést nem látták biztosítottnak. A kolónia házai átadásának egyik fontos feltétele volt