Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
jegyzőkönyv. 17 Althann még ezt a vörös posztót is meglengette a király és a megye előtt. A megnevezéssel Althann lépéselőnybe került. A püspök adott nevet az eseményeknek, ő határozta meg először, hogy mi történt, és az elnevezés már az egész vizsgálódást meghatározta. Adott volt, hogy mit kell keresni, és már eleve eldőlt, hogy a kátaiak bűnösök. A pontos kifejezés nem csak a vád megfogalmazását tette lehetővé. A tanúkihallgatások során irűndenkinek ugyanazokat az előre megfogalmazott kérdéseket tették fel. E kérdések eleve meghatározták, hogy miről lehet beszélni, hogy mi történt egyáltalán. A kérdésekben vissza-visszatérően arra keresték a választ, hogy ki volt a szervező, a felbujtó, ki izgatta fel az embereket. Mivel a kérdezők szerint lázadásról volt szó, szerintük kellett lenni lázítónak, vagyis valaki biztosan szervezte az eseményeket. A tumultus nem egyszerűen csak erőszakos eseményeket jelentett, hanem a királyi, ületve az azt képviselő hatalommal szembeni ellenállást. Ez abból is látszik, hogy csak a Szt. Pál-napi eseményeket nevezték tumultusnak. A korábbit, a harangozó megverését lármának nevezték, ennek ráadásul nem is voltak következményei. A harangozó megverése, a falusiak összetűzése csak a tumultus után kapott értelmet, visszatekintve lett fontos. A védtelen harangozó és katolikus társai elleni támadás visszamenőleg igazolta a szemtmártonkátai protestánsok elvetemültségét. Az igazán fontos persze a pecsét feltörése, a fegyverek megjelenése volt, de a tumultus felől nézve már a korábbi eset is értelmet kapott, hiszen ott is a bíró volt a főszereplő, és akkor is a paranccsal szálltak szembe. Althann számára Szentmártonkáta egy eset volt a sok közül, még ha talán az egyik legkellemetlenebb is. Althann egyrészt a világegyház, másrészt a király, az államhatalom képviselőjének tartotta magát. Feladatát, a vallási mellett politikai, igazgatási kérdésként is kezelte. Célja a török hódoltság előtti egyházi állapotok visszaállítása volt. A régi katolikus plébániák visszaszerzése az országrész pacifikálásának része volt. Ebben a megyében, ahol a nemesség köreiben is még sok protestáns élt, talán különösen is fontosnak tarthatta Althann, hogy ő itt a királyi hatalom igazán hű és megbízható képviselője. Berkesnek köszönhetően valószínűleg jól ismerhette a helyi vi17 Idézi Kosáry Domokos: Pest megye a kuruc-korban. 1965. (Klny.: Pest megye múltjából) 42. Az 1703. évi közgyűlés jegyzökönyvének 849. oldaláról.
