Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

földi egyetemeket, majd tértek vissza szülőföldjükre - vagy nem tértek vissza, de szempontunkból ennek tulajdonképpen nincs is jelentősége annyiban, amennyiben kicserélhetők azokkal a személyekkel, akik ugyan nem innét indultak, de lelkészekként vagy tanítókként itt terjesztették el az ugyanazokban az intézményekben kapott hatásokat. És még egy különbség az eddig vizsgáltakhoz képest: most már nem csupán a kapcsolatokban rejlő lehetőségek feltárására van mód, hanem a lehetőségek megvalósulását, illetve a hatások konkrét minőségét is egyre inkább megtapasztalhatjuk. Az a tény, hogy a késő középkori források alapján egyértelműen leszögezhetjük: a valószínű túlreprezentáltság ellenére is feltűnően magas az értelmiségi jellegű foglalkozásokat űző litteratusok, illetve a magasabb iskolákat végzett magisterek száma (és nemcsak az egyháziak között) az északkelet-magyarországi mezővárosokban, egyértelműen bizonyítja, hogy a vagyonosodó polgárság fontosnak tartotta a műveltségszerzést, és a helyi iskolák segítségével meg is teremtette annak lehetőségét, hogy fiai külföldi egyetemekre eljussanak. A 16. század közepéig területünk számára a legfontosabb egyetem Krakkó volt. Több sajószentpéteri ifjúról is tudunk, akik ott szereztek magisteri és baccalaureusi fokozatot; közülük talán a legsikeresebb az a Gál fia Péter volt, akinek a nevét 1516. június 28-án vezették be a bursa regisztrumába, és aki a baccalaureusi fokozatot már a következő esztendő nyarán elérte. Ezután pár évig nem találkozunk a nevével: lehetséges, hogy Krakkóban maradt és tanított, de az is elképzelhető, hogy hazatért egy időre, vagy máshol folytatott tanulmányokat. 1521-ben azonban - ha hinni lehet egy, a regisztrumban olvasható lapszéli javításnak - újra Krakkóban van: őt választották ekkor a bursa szeniorává. Az viszont már egészen biztos, hogy 1523-ban, a téli félévben tanácsosa, a nyári félévben pedig szeniora volt a magyarországi tanulók közösségének. 1524-ben, rögtön Újesztendő ünnepe után megszerezte az újabb egyetemi fokozatot: magister lett. Még ugyanabban az évben ismét szeniorrá választották: a tanévnek mind a két szemeszterében ő vezette a magyar bursát. Ezután nem találkozunk többet a nevével a regisztrumban: nyüván elhagyta az egyetemet és Krakkót is, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy hazatért szülővárosába, sőt: nagy szerepet játszott a reformáció itteni elterjedésében is. Ezt azért kell egészen komolyan feltételeznünk, mivel a regisztrumból kiderül, hogy az ő szeniorsága alatt iratkozott be a magyar bursa tagjai közé Dévai Bíró Mátyás és