Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
Talán e rövid és bizonyosan sommás áttekintésből világossá vált, miként jut el egy mikrotörténeti tanulmány formalizálható kijelentésekig. Megpróbálom én is egy kicsit formálisabban megfogalmazni. Grendi számára tehát egy modell, egy politikai és társadalmi működés analogikus illusztrációja Cervo esete. Mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy a reprezentativitás manapság használatos meghatározása az esettörténettel kapcsolatban egy alapvető félreértést hordoz magában. Mármost e félreértés annak következménye, hogy a történettudomány a szociológiától kölcsönzött statisztikai reprezentativitás képét hordozza magával, ez pedig a reprezentativitást abszolútként érti. (Példánknál maradva: nyilvánvalóan vannak olyan ligúr közösségek, ahol egészen más a cserestruktúra, vagy pedig - tételezzük fel - eltérő politikai konfigurációjuk van. „Előfeltevésem mégiscsak az, hogy lényegi affinitás van a politikai nyelvezetek és a cseremodellek univerzalitása terén, amelyet ez a gazdasági művelési mód hoz létre" - mondja Grendi. Világos, hogy a metropolistól való függés provokálta belső viták identikusak, amint a politikai tömörülés struktúrái is azonosak - jóllehet, ezek társadalmi tartalma lehet eltérő.) Tegyünk egy rövid kitérőt, és vessünk egy pillantást arra, hogy a kvantitatív történetírás miképpen gondolja el az általánoshoz való hozzáférést. Ehhez mindenekelőtt azt kell szemügyre vennünk, hogy a „történeti tény" milyen fogalmát használják. A 19. századi történetírás számára a történeti ténynek az esemény számított, s ennek is naiv, reflektálatlan (perspektivikus) felfogása uralkodott. A tény mindenekelőtt külsőleg meghatározott: a tények egy olyan történet kitüntetett időpillanatait alkotják, amelynek az értelme eleve rögzített, függetlenül magától az eseménytől. A hagyományos történetírás eredendően ideologikus jellegű, legyen bár többé vagy kevésbé rejtett. Ideológián egyszerűen olyan gondolatrend értendő, amely egyáltalán megengedi, hogy a múltbeli vüág történéseinek határtalan halmazából eseményként ismerjen fel valamit a történész - ezzel szemben a kvantitatív történetírás paradigmájában az adatok „belső koherencia kritériumainak" függvényében alakulnak át tényékké. A tény „ismétlődő jellegének következtében kiválasztott vagy akár megkonstruált jelenség, tehát egy idő-egységen keresztül összehasonlítható". 7 Amit el kell 7 François Furet: Le quantitatif en histoire. In J. Le Goff, Nora: Faire de l'histoire l, Paris, Gallimard /Folio/, 1974. 76.
