Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

század közepén új kiváltságok is járultak. Ugyancsak a század közepén nyert a város a régi, középkori eredetű hetipiac- és országos vásár-kiváltság mellé új vásárkiváltságokat: hogy éppen Szent Gergelyés Szent Miklós-napra, az ismét csak a borkereskedés fontosságát hangsúlyozza. A gazdasági jellegű kiváltságokkal együtt jártak az igazgatási típusú privilégiumok - ezekről azonban oklevelek nem maradtak fenn, meglétük és gyakorlásuk viszont jól kikövetkeztethető más iratokból. Már a 14. század közepén nyilvánvaló a város vezetőségének komoly beleszólása a büntetőtörvénykezésbe; a bíráskodási jog megszerzésének folyamatát azonban csak a viszonylag későn, a 16. században kapott teljes pallosjog tetőzi be. A véletlennek köszönhetően tudjuk, hogy Sajószentpéter a késő középkorban anyavárosának, Budának a joggyakorlatát követte a polgári törvénykezésben. A város vezető testületét más északkelet-magyarországi mezővárosok nem tudni, honnét származó gyakorlatának megfelelően a bíró és négy esküdt polgár „jegyezte" az oklevelekben. Az oklevélkiadás, nem utolsósorban a szőlőbirtok különleges jogi helyzetének következtében, már a 14. században általános. Végül ami a birtoktörténetet illeti: Sajószentpéter a 14. század első harmadáig a diósgyőri királyi uradalom része volt, majd a Pálócziak kezébe és dédesi uradalmuk kebelébe került. 1526-tól a két Perényi: Péter és Gábor volt a földesúr. A birtokjogi egységet előbb négy pálos kolostor: Gombaszög, Hangony, Dédes és Ujház telek- és főleg szólőszerzései törik meg; e kolostorok pusztulása után jószágaik egyesültek és zálogbérlők kezébe kerültek. A pálosok mellett a kereskedéssel vagyont szerző, majd hivatali-értelmiségi állást betöltő és végre nemességet is nyerő Merth család, illetve örökösei jelennek meg birtokosként a 15. században. És csakúgy, mint a közeli Miskolcon, egy teljes utcát lakó és nyilván szőlőket művelő zsellérséget birtokol az egyház. * X- * A kérdés tehát, amelyre választ kísérelünk adni, az, hogy a 15-16. században milyen kapcsolatokkal rendelkezett a mezőváros és a lakossága, s hogy ezek révén a kapcsolatok révén eljuthatott-e a reneszánsz szellemisége az országnak ebbe a csücskébe, amely sem akkor, sem később nem volt igazán exponált helyzetben? Vagy más szavakkal: megvolt-e a lehetősége az információk és eszmék áramlásának? A módszerünk pedig annak vizsgálata, hogy merre jártak-keltek a sajó-