Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
17. század: Mikes Mária férje Daczó Ferenc 17. század: Mikes Kelemen felesége Káinoki Zsuzsa Mikó család: 16. század: Mikó Anna férje Lázár Mihály 16. század: Mikó Ferenc felesége Kornis Ilona 17. század: Mikó Miklós felesége Mikes Anna Petky család: 16. század: Petky Farkas felesége Lázár Erzsébet 16-17. század: Petky Kata férje Kornis Farkas 17. század: Petky Borbála férje Henter Benedek 17. század: Petky János felesége Kornis Kata 17. század: Petky János felesége Lázár Orsolya 17. század: Petky Kata férje Lázár István 17. század: Petky Ferenc felesége Lázár Erzsébet 17. század: Petky Erzsébet férje Toldalagi Mihály A fentiekből látható, hogy ez a néhány székely család, amely a legtekintélyesebb volt a székely primőrök között, leggyakrabban egymás gyermekei közül választott házastársat gyermekének, és ezáltal egy-két generáción belül szinte valamennyi, a csoporthoz tartozó családdal rokonságba került. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a 17. század folyamán felemelkedett családok, mint például a Basa vagy az Ugrón család, gazdasági súlyukhoz képest ritkán szerepelnek ebben a kapcsolatrendszerben, ami a csoport viszonylagos zártságát mutatja. Összegzésül elmondható, hogy a 17. századi székely közösségben egyszerre működtek a kohéziós eró'k azon csoportok törekvéseivel, akik igyekeztek kiszakadni a közösségből. A szakadás folyamatát a székelység eró'szakkal igyekezett meggátolni, ami mindennapossá tette az egymás közti fegyveres konfliktusokat, valamint a faluközösség igyekezett maga közül kiszorítani a rendjét megbontani igyekezólcet. Ugyanakkor a 17. századra már az is világossá vált, hogy némely csoportok leválása végbement. Az eró'szak így mindig azok ellen fordult, akik éppen a kiválás fázisában voltak. Érdekes jelenség emellett, hogy az egész székely közösséggel szemben leválónak tekinthető' nemesség egymás között viszont meglehetó'sen szilárdan ó'rizte közösségi kapcsolódásait, és ezáltal, ha magát nem is nevezte székelynek, mégis ezeket a hagyományokat folytatta. A székely város ebbó'l a szempontból, úgy tűnik, felemás képet mutat a 17. század elején. A Bethlen Gábortól szabad királyi városi kiváltságot kapott Marosvásárhely ugyanis fokozatosan megszerezte a különállás feltételeit és ezzel együtt elveszítette székely identitását is, míg a többi város esetében, éppen mivel nem rendelkeztek a várossá válás egyéb feltételeivel, a küzdelem maradt a szék bekebelező' törekvéseivel szemben.
