Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
járói a legtöbbet a lustra-jegyzékekből tudhatunk meg. A jegyzékek tartalmazzák a falu felnőtt lakosságát, az özvegyeket vagy a fiúgyermekeket. Az 1634-35-ben készült lustra tartalmazza a lovak számát is, ami alapvetően lovas katonáskodó népesség esetében feltétlenül szükséges. A többi, általam vizsgált lustra inkább a székely társadalmat térképezi fel, felsorolva a nemesi vagy primori, lófői és gyalogréteget, valamint az úgynevezett jobbágyi csoportot is. A jobbágyi kategória azonban esetünkben megint csak nehezen értelmezhető, ugyanis a székely jobbágy jószerivel egyetlen, a klasszikus jobbágyságot jellemző sajátossággal sem rendelkezik 12 . Ahhoz tehát, hogy bármi többet mondjunk a székelységről, más viszonyrendszereket és kapcsolódási pontokat kell találnunk. Kézenfekvőnek tűnik a közösség vizsgálata, illetve a közösséghez tartozás kritériumainak elemzése. A közösség szervezőereje a faluközösség, amely jogilag egyenlő katonákból áll. Hadba vonulás esetén a székely a falubelijeivel együtt vonult hadba, és vezetője a katonai parancsnok, a székely hadnagy volt. A periratokból azt mondhatjuk, hogy a legfontosabb esemény a hadi vállalkozás vagy hadi szemle volt, a székelyek életének eseményei ezen alkalmak köré szerveződtek, ilyenkor, ilyen események kapcsán történtek köztük hatalmaskodások, verekedések is. Ha megpróbáljuk megállapítani, hogy ki vagy kik voltak a közösség vezetői, akkor azt találjuk, hogy a faluközösség két vezetőt választott, az egyik a bíró, a másik a hadnagy volt. Az egyik a polgári, a másik a katonai ügyek felelőse volt. A peres iratok azonban azt mutatják, hogy a bírónak nem, vagy csak ritkán volt hatalmi szava a székely faluközösségben. Jellemző példája ennek egy 1612-ből származó peres irat. Ebben Szentalmási László György hívta perbe a szentábráni bírót, Kedey Pált, azzal az indokkal, hogy a falutól nyílföldet kért szerzett lófő birtokához, és a falu ezt többszöri kérésre sem volt hajlandó neki megadni. A bíró válasza az igazán érdekes, aki válaszul elpanaszolja, hogy a falu neki sem adott még nyílföldet 13 . Ezen a szinten olyan megtartó erők működtek, amiről jelen pillanatban még csak vázlatos elképzeléseink vannak. A közösség védte a régi rendet. A nyílföldekkel kapcsolatos legtöbb per arról szól, hogy a faluba újonnan érkezettet a közösség nemcsak nem látta szívesen, de 12 Imreh István, 1992. 5-6. 13 Arhivele Nationale, Cluj-Napoca, Székely Láda, Scaunul Odorhei, Protocoale, II/5.164. sz.
