Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

kely közösség birtokában maradjanak, hogyha a birtokosukat fej- és jószágvesztésre ítélnék. A székely falu közösségének életét a jogszokás szabályozta, majd a késő-középkortól, kora-újkortól kezdődően megjelentek a falutörvények is, amelyek írásba foglalták a korábbi gyakorlatot

7

. A közösség ügyeit a választott testület intézte, amelybe a 16. századig a székelység rrűndhárom rendje - a főnépek, a lófők és a gyalogok - küldtek tisztviselőket. A székely társadalom - vagy ahogyan magukat hívták, a székely nemzet - tagjai tehát önmagukat mint a közösség tagját definiálták, méghozzá három szinten. Az egyik, első szint a helyi közösség, a falu szintje volt, a második a hét székely szék, a harmadik pedig a székelység összességét jelképező székely nemzetgyűlés, amelyet katonai vagy egyéb szükséghelyzetben leginkább a székek között központi szerepet betöltő Udvarhelyszék valamely településén hívtak össze. A három szint működése biztosította a székely társadalom önrendelkezési szabadságát. Maguk választhatták tisztviselőiket, valamint peres ügyeiket is első fokon a falu bírája, majd a székbíró, ezután pedig az egész székelység által választott bírák előtt intézték. A bírói tiszt mellett a hadnagy vagy kapitány szerepe volt a legfontosabb, sőt a kapitány a 17. századig rangban és tekintélyben mindenképpen a bírók előtt állott

8

. A tisztségek betöltéséhez szükséges anyagiak hiánya azonban az elszegényedett székelyek közül sokak számára lehetetlenné tette mind a hadba vonulást, mind pedig a tisztségviselést. Ezért az 1506os agyagfalvi székely nemzetgyűlést követően egyre kevésbé fordult elő az, hogy a legszegényebb, a gyalog rétegből származó bírákat választottak. A 16. század elején pedig már egyértelmű jelei mutatkoztak az egységes székely társadalmon belüli feszültségeknek. A székelység legnagyobb számú rendje még hosszú ideig a középréteg, a lófő-primipilusi réteg maradt, azonban megindult és egyre erőteljesebbé vált a kiszakadás ebből a közösségből. Ez a kiszakadás többirányú volt, és a megmaradó székely közösség rendkívül indulatosan reagált rá. A leglátványosabb a felfelé történő kiszakadás volt. Szerepet játszott ebben bizonyos természetes vagyoni differenciálódás, ami a székely katonai társadalomban az átlagosnál könnyebb volt. Emellett megjelentek olyanok is a székely társadalomban, akik szolgálatot 7 Imreh István, 1973. 8 Liviu Moldovan-Pál Antal Sándor, 1979. 35-47.