Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

nagycsaládi gazdaságok kialakulásához, láttuk, az ideáltipikus ciklusmodellben megvolt az érvényes válasz erre az eshetőségre is (2. ábra). A kérdést más oldalról is meg kellett vizsgálni. A gazdaságok vagyoni helyzetének, felszereltségének vizsgálata vitt közelebb a helyes válasz megfogalmazásához. A 4. ábrán a legalább 2/8 telekkel bíró gazdaságok összes földterületét (1200 öles magyar hold) vetettem össze a gazdaságok igaerő-ellátottságával, amit az egy igásra eső szántóterület mértékével jellemeztem (magyar hold). Mivel a lovak és az ökrök igaereje nem tekinthető egyenlőnek, a számítást ezekre külön-külön végeztem el. A legalább negyed telkes gazdák között egy ökörre átlagosan 5,0 mh, egy lóra 3,3 mh jutott. Az átlagtól való átlagos eltérés az ökröknél 1,1 mh, a lovaknál 0,7 mh volt (a 4. ábrán folytonos vízszintes vonallal az átlagokat, szaggatott vonalakkal az eltérés sávját is feltüntettem). Az átlagsávokból kilógó gazdaságok igaerő-ellátottsága az átlagosnál jelentősen jobb (sáv alatti) illetve jelentősen rosszabb volt (sáv feletti). A viszonylagosan kevés igással rendelkező gazdaságokat az ábrán a gazdák nevének feltüntetése mellett külön is megjelöltem. Ugyancsak megjelöltem az igavonókkal egyáltalán nem rendelkező gazdaságokat is. A megjelölt esetek között számos ismerős név tűnt fel (vö. 3. ábra). Az átlagosnál csekélyebb igaerővel rendelkeztek a Nagy Porcs fivérek, az Ötvös fivérek, Ráki Mihály és veje közös gazdaságai. Egyáltalán nem volt igásállata a Hajdúknak, A Katona és Kéri Porcsoknak. Az Ötvös testvérek összetett háztartásban éltek, a másik öt gazdaság két-két háztartás együttműködésén alapult. A Nagy Porcsok, Ötvösök és Ráki Mihály - Osvárt Mihály közös üzemében a látszólagos igaerőhiány mögött talán a gazdaság célszerűbb megszervezése, az igavonók hatékonyabb kihasználása húzódhat meg. A másik három esetben viszont az igások teljes hiánya egyértelműen arra mutat, hogy azok kényszerből fenntartott birtokközösségek voltak. Összegezve tehát az eddigi eredményeket az összetett, nagycsaládos gazdaságokról ugyanazt mondhatom el, mint amit a háztartásokkal kapcsolatban már korábban megmutattam: a nagycsaládos szerkezetek a 19. század derekán Szőlősardón inkább csak valamilyen kényszer hatására jöttek létre. Mindössze egy-egy egészen kivételes esetben lehetett feltételezni, hogy a birtokközösséget a felek saját akarata, a nagycsaládi együvé tartozás kifejezésének szándéka, a könnyebb boldogulás reménye vagy egyéb szándék tartotta fenn. Bár