Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
zepi dél-francia városokról -, mint amennyit a rajtuk átutazó 16 éves főhőse tudott, tudhatott, s így egy másik dramaturgiával élve az ő 16. századával ismerkedne meg az olvasó. Az élmény szerűség, a megélt élet középpontba helyezése talán a legfontosabb vonása az új társadalomtörténeti megközelítésnek. Átütő erejét mi sem mutatja jobban, mint az utóbbi idők nagy sikerű visszaemlékezései, melyek századunk történelmét egy-egy ember sorsán keresztül belülről mutatták. Viszont könnyen sodródhat a pszichologizálás ingoványos talajára a történész, aki túl messzire megy ebben az irányban. Lehetséges, hogy ezt meg lehet úgy akadályozni, hogy narratíváját a valódiság horgonyaival alaposan rögzíti. Az igen részletes esetrekonstrukció (legyen szó akár egy 17. századi angol rablóbanda tevékenységéről 37 , Petőfi élete utolsó óráinak rekonstrukciójáról 38 vagy az 1956. október 25-i sortűzről a Parlament előtt) a „valódi" apoteózisa. Ahogy mindez növeli az érdekességet, elkerülhetetlen, hogy az élményszerűség, és a szerteágazóság rovására ne menjen. A közkeletű hasonlat szerint a vízcseppben automatikusan benne van valamiképp a tenger. Szerintem ez nem vonatkoztatható az esettanulmányra és a történelemre: ha az a valódiság hangsúlyozásával igen részletes mikrotörténelmi rekonstrukció is, még nem tükrözi a megélt múlt egészét. Ezért érdemes a szereplők tapasztalatait is ugyanúgy hangsúlyozni, illetve a kontextualizációt alaposan elvégezni. De a valódiságról lemondani még kevésbé szabad, hisz az nem kevesebbet jelentene, mint azt, hogy a történelemből az irodalomba lépünk át. Az ideális mikrotörténelmi munka talán képes kiegyensúlyozottan támaszkodni mind a négy jellemzőjére, s érdekességével vonzza az olvasókat, a megélt életet közvetíti, a valódi talajához ragaszkodva a legigazibb történelem marad, és szerteágazóságával az általános felé mutat. Talán. De ha még nem is sikerülne, akkor is érdemes megpróbálni, hisz ilyen törekvések szülték az elmúlt évtizedek legjobb társadalomtörténeti műveit. Szíjártó M. István^ 37 Alan Macfarlane: The justice and the mare's ale. Law and disorder in seventeenthcentury England. Cambridge University Press: New York-New Rochelle-MelbourneSidney, 1981. 38 Papp Kálmán: Az ottfelejtett ember. Szivárvány 9 (1988) 26-28. sz.
