Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

meg a forrásban: „néhai Jehan Versoris, ügyvéd a Chatelet-ban, Bussy földesura (sieur)." 12 Nicolas vagyoni helyzetéről egy közvetett infor­mációval rendelkezünk. A király által 1522-ben elrendelt kényszer­kölcsön idején a párizsiaknak vagyoni helyzetüktói függően 300-tól 1200 livre-ig terjedő összegeket kellett befizetniük. Nicolas Versoris a legalsó kategóriába került, ami arra utal, hogy a vagyonosabb polgá­rok (a legszegényebbekre valószínűleg nem vonatkozott ez a kény­szerkölcsön) szerényebb rétegébe tartozott. 13 Nem tudjuk, hogy hogyan működött ez a rokoni hálózat a min­dennapok viszontagságaiban, azt azonban megvizsgálhatjuk, hogy az emberi és a családi élet nagy fordulópontjain, különösen a gyermekek születésekor és keresztelesekor milyen stratégiák irányították a sze­replők kiválasztását. 14 A keresztszülők feladata az egyházi nézőpont szerint a megke­resztelt gyermek lelki életének irányítása és a segítségnyújtás a vér szerinti szülőknek a keresztényi nevelésben. A keresztszülők kivá­lasztásának azonban világiasabb céljai is voltak. A komaságot (parrai­nage, compérage) szokás volt a rokonság kiterjesztésére, szövetségesek, támogatók szerzésére felhasználni. A késő középkori Itália nagyváro­saiban a keresztszülőket éppen ezért a vérrokonságon kívülről vá­lasztották. Christiane Klapisch-Zuber kutatásai szerint 15 ezek a ke­resztszülők nem is igen tartottak fenn szoros kapcsolatot kereszt­gyermekeikkel (nem emlékeztek meg róluk végrendeletükben stb.), annál inkább kötődtek azok szüleihez. A köztük kialakuló komaságot a kölcsönös segítségnyújtás kereteként használták fel. Keresztszülő­nek így főleg meglett férfiakat kértek fel, az apa ismerőseit, pályatár­sait, gyakran a vele egy testületben tevékenykedők összességét. A ke­resztszülők száma néha elérte a tíz-húsz főt is, és három alá nagyon ritkán süllyedt a létszám. A későbbiek folyamán vált egyre inkább szokássá a családból felkérni valakit keresztszülőnek, ezzel egy idő­ben az egy gyermekre jutó keresztszülők száma is csökkent. Angliá­12 Hommages... 42. 13 Versoris 88. 14 Az általában vett rokonság (és ezen belül a keresztszüló'ség és a lelki ro­konság) mostanában a történeti-antropológiai kutatások előterébe került. A kereszt­szülőkről szól az alábbi átfogó munka: Agnes Fine: Parrains, marrains. La parenté spirituelle en Europe. Paris, 1994. 15 Christiane Klapisch-Zuber: La maison et le nom. Stratégies et rituels dans l'Italie de la Renaissance. Chapitre V. Parrains et filleuls. Étude comparative. Paris, 1990.109-122.

Next

/
Thumbnails
Contents