Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

mar megkedvelt nevezett gyermekemet és szellemi érdekeiről különösen tanulmányok tekintetében oly dúsan gondoskodtak már eddig is, amint én ezt anyagi viszonyaimnál fogva tekintettel a még egyéb gyermekeimre egyáltalán képes nem lettem volna, és mert nevezett örökbefogadó szülői jelleme, eltekintve a múlttól, teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy ezen bánásmódjukat a legodaadóbb szülői gondozást gyermekemmel szemben a jövőre nézve is folytatni fogják."

20 Ha nem vennénk észre az „eltekintve a múlttól" betoldást, akár osztozhatnánk is Samu örömében. Az érintett meghallgatására csak a tavaszi szünet idején, a következő félévben kerülhetett sor, mivel az a bécsi Löwenburg féle convictusban, s a gimnázium 3. osztályában tanult, aki - „tekintettel örökbefogadó szüleinek kedvező anyagi helyzetére is" - az egész ügyletet „köszönettel vette tudomásul." Arra a kérdésre, hogy „kora dacára" miért csak a 3. osztályba jár, azt válaszolta, hogy „ez részint családi körülményeiben, melyeknél fogva majd London, majd Paris, majd Bécsben töltötte gyermekéveit, részint hosszabb betegségében találja magyarázatát."

21 A túlságosan is szépre festett képpel ellentétben - ezidő szerint a titokzatos „múlttól mi is eltekmmetünk" - a tanulmányokról történő „oly dús gondoskodással" nem stimmelt valami. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy az ifjú Miltont, ne valamiféle önkéntes és szimbolikus zálogtárgynak tekintsük, - korábbi és későbbi kölcsönök biztosítékaként. Itt akár le is zárhatnánk a meglehetősen predesztináltnak tűnő elbeszélést, ha az iratokból elénk táruló

(/

,valóság" nem tetézné újabb csapásokkal a hajdan tékozló, de azóta folyton megjavulni igyekvő, immár apává érett legkisebb fiú balsorsát. 1893 januárjában, tehát még a szülői ház eladása előtt W. Károly és neje Dr. Kriszhaber Adolf köz- és* váltóügyvéd által az árvaszékhez fordul, amelyben kérik az örökbefogadó apa, az akkor már Ausztriában élő Ellreich L. Ernő atyai hatalmának megszüntetését Milton fiuk felett. „Ugyanis az évek folyamán sajnosán kellett arról meggyőződ20 BFL IV. 1411/b. uo. (1889. szept. 28.) 21 uo. Jegyzőkönyv, 1890. ápr. 2. Az apa elbeszélésében nem szerepelt a szigetországi tartózkodás, valószínűleg az ott begyűjtött adósságok miatt. Jellemző, hogy a fiú, „C. E. Milton Elreich" gyanánt írta alá a jegyzőkönyvet, s csak az árvaszéki jegyző beavatkozására kanyarította hozzá, hogy „ez idő szerint még helyesebben Wotzasik Kálmán."