Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
nővérének (Tafler Józsefné szül. W. Ferinek) összesen 3550 forinttal lett adósa. Samu hazatértekor visszatekintve még hattagú (négygyermekes) családról tett említést (amihez az utazáskor még egy szolgaszemélyzet is hozzátartozott), de amikor az osztályegyesség megkötésekor házörökrészét gyermekeinek elajándékozta, akkor csak három gyermek neve szerepelt a kedvezményezettek között. Nem tudhatjuk, meghalt-e a negyedik gyermek, vagy esetleg élt, de törvénytelennek számított. A gondnokság alól végül a budapesti királyi törvényszék Samut 1880. július 13-án „mentette fel", miután családtagjai tanúsították, hogy nevezett „február 12-én 32.ik életévét betöltötte, házasságra lépett, és jelenleg három kiskorú gyermeknek atyja, ifjúkori hibáit, könnyelműségét, és pazarlásra való hajlamát... levetkőztette és vagyonának kezelését most már teljes megnyugvással lehet önrendelkezésére bízni." 16 A család azonban - „jó útra térése" ellenére - a végrendeletnek épp azt a passzusát érvényesítette vele szemben, amelyet a szigorú atya a javíthatatlanság esetére helyezett kilátásba: az örökrész legyen a leszármazó törvényes örökösöké, s csak a kamatok maradjanak a tékozló fiúnak. Csak utólagos nyüatkozatokból derülnek ki a Dob utcai házrészajándékozási ügylet mozgatórugói. 1894-ben, az akkor már Károly Ernő névre hallgató hajdani Samu a következőket jelenti ki: „Midőn annak idején az ajándékozási szerződést aláírtam és vagyonomat gyermekeimnek engedtem át, kettős kényszerhelyzetben voltam annyiban: lször csak azon feltétellel akartak a gondnokságból kibocsájtani, ha vagyonomat gyermekeimnek adom át, és 2szor vagyonomat annak idején volt legénykori hitelezőim elől kellett biztosítanom és megmentenem. Ily körülmények között jött létre az ajándékozási szerződés, melynek folytán koldus lévén, mint napidíjas voltam kénytelen a volt oszt. magy. államvasúthoz belépni, a hol 11 évi szorgalmas munka által odáig jutottam, hogy jelenleg 1000 frt évi fizetésem van, mely fölött azonban... nem rendelkezhetem, mert összesen havonta csupán 46 frt 46 krt kapok kifizetve, melyből megélni, gyermekeimet nevelni és eltartani képtelen vagyok..." 17 16 BFL IV. 1411/b. Árvaszék. Bp-i kir. törvényszék ítélete. 1880. július 13. 1 7 uo. Érkezett 1894. aug. 29.
